Sakál? Zsiráf? – állatkertbe kerültem? Nem, csupán Marshall Rosenberg az erőszakmentes kommunikáció atyjának két jelképes figuráját hoztam Nektek, hogy segítségül hívjam egy fontos témához.
A sakál jelképezi a „sötét oldalt”, a kritikát, a lealacsonyítást, leminősítést, becsmérlést, ítélkezést, összehasonlítást, felelősséghárítást, hibáztatást.
A zsiráf a legnagyobb szívvel rendelkező szárazföldi állat, ami hosszú nyakával képes távolságot tartani, így képes az együttműködő megértésre, a szívbeli kíváncsiságra, empatikus hallgatásra. A zsiráf képes az együttérzésre elfogulatlan és nyitottan észrevenni, hogy érzi magát a másik és mire van szüksége.
Embert próbáló időkben életbevágóan fontos, hogy az együttérzés nyelvét beszéljük. Többről van itt szó, mint arról, hogyan beszélünk, vagy hogyan fogalmazunk meg szép és okos én-üzeneteket. Arról van szó, hogyan gondolkodunk, hogyan érzünk, hogyan cselekszünk, végső soron hogyan élünk.
Hiszek abban, hogy valójában zsiráfnak születtünk, némi sakálfolttal. A lényeg a zsiráfszív lüktetése, és az, van-e belső mozgás szabadságunk, hogy egy helyzetben ne sakálként, hanem zsiráfként viszonyuljunk. Az együttérzés nem puszta sajnálat, főleg nem lesajnálás. Az együttérzés jóleső ölelés egy kiadós sírás után, puha takaró, forró tea hideg estéken. Az együttérzésben erő van, egy kedves erő, ami kenyeret ken, zsebkendőt nyújt, megvigasztal.
Az együttérzéshez legalább ketten kellünk: kölcsönösen kinyitjuk a szívünket, megértést, jelenlétet adunk, összekapcsolódunk, mintha mellém ülnél egy padra, megfogom a kezed és csak hallgatsz. Néha az együttérző csend, egy sóhaj egy egész világot jelenti a szenvedőnek.
Az együttérzés zsiráfja ugyanakkor biztos kézzel szabadságra a sakált, aki kritizálna, hibáztatna a kialakult helyzet miatt, vagy „nagyon okos” tanácsokat osztogatna.
Az együttérzés önmagunkkal hatványozottan fontos nehéz időkben, amikor a szívünket jeges félelem szorítja, vagy fuldokolunk a dühtől. Legyél ott magadnak és másnak is, kedvesen ítélkezésmentesen, kérdezd meg magadtól is, hogy mire van szükséges. Higgy a személyes jelenlét odafigyelés erejében!
Régen, fiatal(abb) koromban még meg akartam váltani az egész világot, és el voltam keseredve, hogy nem sikerül???? Egyik kedves mentorom egy női mosdóban (tudjátok a legjobb találkozások potenciális színhelye) folytatott beszélgetés során csak ennyit mondott:
„Az apró fodrozódásokban hiszek…” És milyen igaza volt, mindenkinek van egy hatósugara, egy felelőssége, hogy az ő életében, az ő környezetében a jót, az együttérzést, a szeretetet közvetítse.
Legyünk hát zsiráfok, tengernyi apró fodrozódással.
