A magabiztos fellépés, önbizalom után sokan áhítozunk és számos nő tűzi ki célként, ha a személyes fejlődéséről van szó. Rengeteg tudásanyag elérhető, temérdek tippel, hasznos ötlettel, de valahogy női társaságban folyamatosan visszatérő téma: „Bárcsak több önbizalmam lenne!”
Nézzük csak mi fán terem az önbizalom!
Szóval az önbizalom vagy a magabiztosság az önbecsülés fáján terem, hasonlóan az önszeretethez vagy az önegyüttérzéshez. Az önbizalom a saját magunkba, a saját képességeinkbe vetett hitet jelenti: „Képes vagyok megcsinálni!” „Merem megcsinálni” „Jogom van megcsinálni”
Nincsen magabiztosság cselekvés nélkül. A cselekvés, az a hajtóerő, amivel a kitűzött célt elérjük és megerősíti a magunkba vetett hitet, hogy „lám-lám, amit akartam, azt meg is valósítottam” Tehát, ha merünk cselekedni, tenni a változásért, akkor az jótékony hatással van nemcsak a céljaink elérésére, hanem az önbizalmunkra is.
Az alacsony önbizalom – nem meglepő módon – visszatart a cselekvéstől. Nem bízunk a saját képességeinkben, rettegünk a kudarctól, bizonytalanok vagyunk az erőnkben. Ha nem cselekszünk, ritkán érünk el eredményeket, nem élünk át sikerélményeket. Annyira félünk a bukástól, hogy inkább nem teszünk semmit. Zachary Estes pszichológus kutatásai is alátámasztják, hogy az alacsony önbizalom kézen fogva jár a passzivitással és kialakul egy ördögi kör.
Ahogyan egyre passzívabbak vagyunk, egyre kevesebbet cselekszünk, egyre kevesebb sikerélmény ér minket, egyre inkább dolgozik bennünk a „nem elég jó”.
Ráadásul az agykutatások azt is kimutatták, hogy mennyire jellemző a túlaggódás, túlgondolás, tépelődés, ami visszaránt a cselekvéstől. Egy helyben toporogva, nem merjük rászánni magunkat a cselekvésre.
Ezeken a biológiai adottságokon túl a kulturális, nevelésbeli különbségek is szerepet játszanak abban, hogy a nők általában alacsonyabb önbizalomszinttel bírnak, mint a férfiak. A férfi önbizalmat a tesztoszteron hormon uralja, így az a kép alakult ki, hogy az önbizalom egyenlő a kőkemény fellépéssel, vérre menő harccal, versengéssel. Ezzel nőként nehéz azonosulni és öntudatlanul ez is visszatart a cselekvéstől.
Jó hír azonban, hogy az agyunk egész felnőttkorunkban formálható, és a túlaggódás, túlgondolás, tépelődés ellenére tudunk cselekedni. A felnőtt önbizalmunkat 50%-ban mi építjük – passzív személyből cselekvő nővé kell válnunk.
Eljött az idő, hogy a női erősségekre és a sajátosságokra szabjuk a női önbizalmat. Mire gondolok? Erősségünk a kapcsolódás, az együttérzés és az empátia: egymás támogatásából, együttműködéséből mindnyájan tudjuk fejleszteni a cselekvőképességünket és az önbizalmunkat. Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy haladást érjünk el. Felfedhetjük a sebezhetőségeinket és a kétségeinket, ha ezzel együtt cselekszünk és ezeket elfogadva fejlődünk.
Olyan célokért dolgozzunk, amelyek a saját értékeinkből, szükségleteinkből fakadnak. Merjünk célokat kitűzni és mindennap egy kis lépést tenni. Ez megajándékoz minket azzal az érzéssel, hogy kézben tartom az életemet és mindennap építem az önbizalmamat. A kis lépések pedig egy magabiztosabb nőhöz vezetnek.
