A női erő és a határhúzás – vagyis azt kapod, amit eltűrsz
Tudom, ronda a cím és talán bántóan cseng a füledben, rosszul is eshet vagy felháborodsz. Nem vagy egyedül ezzel, a munkám során naponta jönnek a panaszok:
„Miért csinálja ezt velem?” „Én nem ezt érdemlem!” „Miért nem tisztel engem?”
És igen, én sem voltam kivétel ez alól, én is sokszor belecsúsztam az áldozatszerepbe és mit szépítsek rajta, sajnáltam vagy sajnáltattam magam
Éppen ezért legmélyebb együttérzésemmel írom ezeket a sorokat: Nemcsak Ő csinálja ezt Veled, Te (is) csinálod magaddal. (Ez természetesen Őt nem mentesíti a felelőssége alól.)
A határhúzás nehéz, embert próbáló, tudom. Ráadásul nemcsak a nemet mondásról van szó. Az is határhúzási probléma, amikor beengedjük a rossz bánásmódot. Ha nem húzunk határt, akkor azzal megengedjük a velünk szembeni tiszteletlenséget, inkorrektséget. Vedd észre, hogy ez egy döntés, egy néma engedély a részedről.
Minden egyes esetben, amikor kiszakad belőled, hogy miért bánik így-úgy-amúgy velem, tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy mi ehhez a Te hozzájárulásod? Hol van a pont amikor Te felelősséged tudatában nem adod a hozzájárulásodat, hogy megtörténjen? Minden ponton van egy szabad döntésed, hogy határt húzz és ne engedd be az életedbe a tiszteletlenséget, a méltatlan bánásmódot. A határhúzás elengedhetetlen a női erő megéléséhez és az egészséges párkapcsolathoz. Sokan szeretnénk megúszni, mert félünk következményeket állítani és félünk a másik esetleges reakciótól. A valóság az, hogy ideje szembenézni azzal, hogy mi történik, ha nem húzunk határokat. Mi fog történni, ha továbbra sem állunk bele az erőnkbe és tőrbeesett áldozatként nyalogatjuk a sebeinket.
Honnan merítsd ehhez az erőt? Önmagadból. Ha most éppen gyengének, elesettnek érzed magad, akkor is tudd, hogy mindannyiunkba mélyen kódolva van egy fontos ösztön. Énigenlés a neve. Ikertestvére az életösztönnek. Olyasmit jelent, hogy legbelül érezzük, hogy az életben maradásunkhoz önmagunkat kell választani, hogy ha boldogok akarok lenni, nem tagadhatjuk meg saját magunkat. Az énigenlés egy éltető csíra az önbecsülés virágzásához.
Ha azt akarod, hogy a másik tisztelettel bánjon veled, kezdj el magaddal tisztelettel bánni. Kezdj el saját magaddal való kapcsolatodon dolgozni. Tedd fel magadnak a kérdést: Mi kell ahhoz, hogy nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel forduljak magamhoz?
