Nemrégiben volt a kedvesség világnapja, én ezeket a pozitív kapcsolódásra felhívó és egyben figyelemfelkeltő „eseményeket” rendkívül kedvelem, főként ha nemcsak az erről való posztolásban, hanem cselekvésben is megnyilvánul.
No és persze ilyenkor kíváncsisággal figyelem, hogy az emberek milyen „körítéssel” találják ezeket a szép eszményeket. Mert a köret igenis fontos: nem véletlenül nem kínáljuk egyszerre a csülökpörkölt mellé az aranygaluskát.
Szóval a számos szépséges üzenet és kedvességre buzdító bejegyzés mellett voltak olyan tartalmak, amelyik egybemosták a kedvességet a jó modorral vagy – számomra egészen hihetetlen módon – a megfelelési kényszerrel azonosították.
Számomra ez egészen mellbevágó volt, hiszen a közelmúltban nekem is sokszor felrótták: „Túl kedves vagy!” „Nem kell ennyire kedvesnek lenni”
A téma nagyon foglalkoztatott és szerencsére volt lehetőségem erről inspiráló beszélgetéseket folytatni. Az erről való kommunikáció középpontjában az a gondolat állt, hogy „félek kedvesnek lenni, mert kihasználnak” vagy „félek kedvesen viselkedni, mert átgázolnak rajtam”. Sokan pontosan ezért tanácsolták nekem is, hogy hagyjak fel a kedvességgel!
Mintha a kedvesség valami gyengeség lenni! Vagy mintha a nem kedves viselkedésmódok: az undokság, az agresszió, az ítélkezés valami erő lenne! Vagy a rosszindulat megvéd minket attól, hogy átgázoljanak rajtunk?
A kedvesség nem gyengeség. A kedvesség inkább gyengéd bánásmód. A kedvesség nem alárendelődés, hanem kölcsönös megbecsülés: becsülöm önmagamat és a másikat is. A kedvesség nem formális udvariaskodás, hanem tisztelet. A kedvesség együttérző emberi bánásmód. A kedvesség nem megalázkodás, hanem az élet iránti alázat.
A kedvesség erő. A szívünkből jövő emberi bánásmód igenis pozitív hatást gyakorol. Szívtől szívig ér. Egy kedves szó melegséget és mosolyt csempész a másik napjába. A szeretet minőségét viszi a kapcsolódásba. A kedves bánásmód felemeli a másikat és megváltoztatja a valóságát.
Aki fél, hogy visszaélnek a kedvességével, ne a kedvességéből adjon alá, nem kell ezt a tulajdonságot, ezt a hozzáállást elfojtani. Sőt, nem is szabad. Ha olyan élményed van, hogy kihasználnak, akkor az nem a kedvesség, hanem a határhúzás vagy túlalkalmazkodási probléma. Akkor érdemes az önkifejezésen és az önérvenyesítésen dolgozni, ahogyan én is tettem és teszem.
De a kedvességből nem adunk alább, mert egészen egyszerűen egy szebb világot teremtünk általa.
