Nem, nem, nem, NEM, NEEEEEM – ami tökéletesen és szuperhatékonyan ment 3 évesen, azt valahogy felnőttkorunkban már nem mindig jön a szánkra.

Sokszor nehezünkre esik egy-egy kérésre nemet mondani, vagy ha nemet mondunk bűntudatunk, rossz szájízünk van. 

Ha meggyőződésünk ellenére, vagy automatikusan sorozatosan igent mondunk minden kérésre, azzal folyamatosan saját magunk és a párunk ellen dolgozunk. Hiszen egy hamis igen sokkal inkább rombolja az önbecsülést és a társunk iránti tiszteletet, mint egy őszinte, empatikus hiteles nem sokkal inkább előreviszi és – a látszat ellenére – szorosabbra fonja  a köztünk lévő köteléket.

De nézzük, milyen okai vannak, ha nemet mondunk:

  1. Tárgyilagos okok (pl. nem megfelelő az időpont), ilyenkor szelíden jelezzünk vissza és rögtön jöhet a problémamegoldás egyeztetés
  2. Követelésnek hangzik a kérés (ilyenkor úgy érezzük, hogy a szabad döntéshez való jogunkat kérdőjelezik meg és az önrendelkezés szükségletét sértheti)
  3. Egy saját szükséglet áll a kérés teljesítés útjában (két szükséglet ütközik össze).

Az, hogy mennyire tudunk/merünk nemet mondani attól is függ, mennyire uralkodik a kapcsolatunkban kölcsönös megbecsültség, egymás határainak tisztelete.

Arra bátorítalak Benneteket, ha nemre gondolsz egy kérés kapcsán, mondjál együttérzően nemet, és bízzál abban, hogy a másik fél ezt tudja felelősségteljesen kezelni. Azt is érdemes tudatosítani magunkban és ha van rá lehetőségünk a társunkban is, hogy a nemmel nem rá, a társunkra mondunk nemet, csupán egy kérés teljesítésére. 

Számomra itt a szívből jövő, tudatos döntésen alapuló odaadás és az automatizmuson alapuló, félelemből táplálkozó túlzott alkalmazkodás (súlyosabb esetben alávetettség, kiszolgáltatottság) megkülönböztetése a fontos. Kutatom-e egyáltalán magamban, hogy én most egy döntést hozok? Annak a miértjét? Egyensúlyban van-e a kapcsolatunkra fordított idő és energia? Egyensúlyba hozható-e a kérések teljesítése? Hasonló-e a hozzáállásunk a kérések teljesítéséhez? 

Talán nem hiábavaló azt is végiggondolni, én hogyan állok ahhoz, hogy teljesítsek egy kérést, vagy én hogyan kérek? Örömmel, könnyedén teljesítek, teszek a másik kedvére, vagy duzzogva, mártírkodva, sóhajtozva? Mondtam-e már dacból nemet? Erőfitogtatásból, lázadásból?

A dacos, duzzogó, revolverező nemet mondást és a túlzott alkalmazkodást egyaránt magunk mögött tudva válasszunk egy harmadik utat, az együttérző, empatikus nemet mondást, aminek az a lényege, hogy elismerjük a másik igényét, szükségletét, és megindokolva utasítjuk vissza a kérését.

Pl. 

  1. érkezik egy kérés (Holnap hazafelé jövet beugranál az Obiba egy láncfűrészért?)
  2. mérlegeljük a kérést és úgy határoztunk nemet mondunk (pl. száz éve látott barátnőnkkel kávézunk)
  3. Megkeressük a szükségletet a párunk kérése mögött: (pl. Tudom, hogy fontos Neked, hogy befejezd a fűrésszel a gyerekek hintáját, és nagyon értékelem, hogy időt és energiát fordítasz arra, hogy a gyerekeknek legyen biztonságos hintája kertben) – biztonság, család, alkotás, kreativitás
  4. Megkeressük a szükségletet a mi nemünk mögött (pl. minőségi időt tölteni a barátnőnkkel, kapcsolódni, beszélgetés)
  5. Fogalmazzuk meg  az együttérző visszautasítást:

pl. Tudom, hogy  fontos Neked, hogy befejezd a gyerekek hintáját, és nagyon értékelem, hogy időt és energiát fordítasz arra, hogy a gyerekeknek legyen biztonságos hintája kertben, de holnap nem tudom vállalni, hogy megvásároljam a fűrészt, mert nagyon fontos számomra, hogy Mariannal találkozzam. Tudod, nagyon sokáig tartott leegyeztetni ezt az időpontot, sokszor kellett eltolni és már nagyon szeretnék beszélgetni vele. 

  1. (opcionálisan egy felajánlás) pl. Esetleg holnapután el tudok menni érte, mit szólsz?

Gyakorold ezeket a lépéseket, ha úgy érzed, nehezedre esik az együttérző nemet mondás.

Modern nőiesség #12 – A női törékenység

A nőiesség konzultációk egyik állandó visszatérő szereplője a női törékenység. „Könnyű Neked, hiszen olyan Te olyan törékeny kis nő vagy…” – mondják nekem. A „Könnyű nekemmel” amúgy vitába szállnék,...