Szükségben ismerszik meg az igazi barát – tartja a mondás. Nincs ez másként a saját magunkhoz való szeretetteljes és elfogadó viszonyulás esetén sem. Talán tapasztaltad már, hogy „boldog időkben”, amikor derűs-békésen csordogálnak a mindennapok, könnyebb magadhoz kedvesnek lenni.
De mi történik, ha a nehézségek úgy törnek fel, mint a talajvíz, vagy elborít a krízis árja? Hogyan viszonyulsz magadhoz, ha kudarc ér?
Ostorozod magad? Kritizálod, hibáztatod magad, hogy miért nem voltál jobb, okosabb, vonzóbb… és még sokáig felhánytorgatod magadnak.
Vagy épp ellenkezőleg? Átengeded magadat az önsajnálatnak, ami semmivel sem jobb, mint az önostorozás. Elsőre együttérzőnek tűnik, mintha próbálna felkarolni, de a „jajj én olyan szerencsétlen vagyok”, „nekem semmi sem sikerül” módszeresen és kitartóan nyírja az önbecsülésedet.
Hogyan legyünk együttérzőek magunkkal?
Kristin Neff egyetemi docens az önmagunkkal való együttérzést kutatja, és úgy találta, hogy az önmagunkkal való együttérzés a szívünkben gyökerezik, törődésből és kapcsolódásból ered. Sikerek és kudarcok jönnek-mennek, azonban a valódi értéked abban rejlik, hogy érző és tudatos lény, azaz ember vagy!
A kutató három módját különbözteti meg, hogy igazán együttérzően tudjunk ott lenni saját magunknak:
- Kedvességgel, törődéssel fordulj magadhoz (felejtsük el az önostorozást és az önsajnálatot is). A kedvesség nem azt jelenti, hogy szépítené a valóságot, vagy elbagatellizálná a problémát. Nem keni el a felelősséget, de nem is bánt.
- Tudatosítsd magadban, hogy a fájdalom és a szenvedés a közös emberi tapasztalat részei, amelyben most is ebben a pillanatban rengetegen osztozunk. Minél kevésbé állsz ellen a fájdalomnak, annál kevésbé szenvedsz.
- Légy éber figyelemmel: lásd tisztán a jelen pillanatot, fogadd be ítélkezésmentesen, ne harcolj a valóság ellen. Vegyél néhány mély lélegzetet.
A fentiekben segít, ha van egy kedves-törődő mondatod (önegyüttérző mantrád), ilyen például: „Ez most nagyon fáj”, „Ez a szenvedés pillanata”, „Viseljem elfogadással és megértéssel ezt a nehézséget”
Végül egy pofonegyszerű módszer annak ellenőrzésére mennyire vagy együttérző magadhoz, ami egyben közelebb vihet mit is takar ez az önmagunkkal való együttérzés.
Képzeld el, hogy a gyereked megütötte magát és sír, hogyan viszonyulsz hozzá: leszidod, hogy lehetett ilyen ügyetlen, tragédiát csinálsz az ügyből, vagy kedvesen vigasztalod, elismerve a fájdalmát: „Megértem, hogy fáj, gyere átölellek, aztán mossuk le a sebet”
Látod? Ilyen egyszerű! Ha a gyerekeddel, szeretetteiddel, barátnőddel megtudod csinálni, akkor megvan Benned ennek a képessége, nem kell mást tenned, mint tudatosan magad felé fordítani.