Modern nőiesség #16 – Vesd tűzre a páncéljaidat és hallgass a belső iránytűdre

Bár a páncél – azt hiszem, de majd a stílustanácsadók megerősítenek vagy megcáfolnak – többszáz éve kiment a divatból, mégis rengeteg „lelki páncélt” hordunk.

Itt van mindjárt „Hát én mennyire édes-aranyos vagyok, mindent megteszek érted” páncél. Elsőre olyan könnyed légies, hogy nem is vesszük észre, hogy ez bizony egy vasbeton páncél – hiszen viselője eltakarja a saját szükségleteit, érzéseit, alkalmazkodik minden áron, hogy „jó fej” legyen, és várja, hogy szolgálataiért szeretetet kapjon cserébe.

Aztán itt van az „Amíg én irányítok, minden rendben van” páncél. Ez már külsőre is férfiasabb, keményebb anyagból készült, hajlíthatatlan, mint viselője. A kontrollhoz való görcsös ragaszkodás merevvé teszi, mindent az irányítása alatt akar tartani, szívében azzal a kimondatlan hiú reménnyel, hogy megzabolázhatja a szívében lévő félelmet.

Az „Én mindent kibírok” páncélt a férfiaktól vettük kölcsön, aztán valahogy rajtunk ragadt. Sajnos. Rémesen nehéz. Megterhelő a világ összes gondját törékeny kis vállainkon vinni. Főleg, hogy nem is kellene.

Végül a „Minden rendben van” csillámtetkós rózsaszín hurráoptimizmus páncélja, ami elsőre cuki-muki, másodszorra rájövünk, hogy hiába öntjük le cukormázzal a romlott húst, nem lesz finomabb.

Van egy mélyről jövő késztetésünk arra, hogy a lelkünket ezekkel és még ezerfajta páncéllal óvjuk meg. Félünk, hogy ha páncél nélkül mutatkozunk, megsérülünk vagy kiszolgáltatjuk magunkat. Eszeveszett erőkkel igyekszünk arra a képre formálni az életünket, a párkapcsolatunkat, amit a fejünkben elképzeltünk, vagy amiről eldöntöttük, hogy egy bizonyos módon „lennie kell”.

 Ha óvatosan félrehajtjuk a páncélt, látjuk, hogy a szívünket nem is páncél, hanem a félelem, a bizonytalanság takarja. Ha elkezdünk beszélgetni a félelmeinkkel (és miért ne tennénk?), eljutunk a legégetőbb kérdésekig, az önbecsülés őssejtjéig: „Ki vagyok én?”

Ki tudom-e mondani akár csak magamnak, hogy „Jogom van a létezéshez” vagy „Értékes vagyok” „Jogom van a szeretetre, elismerésre, tiszteletre” vagy „Szabadon dönthetek a sorsomról” illetve „Szabadon kiállhatok a véleményem mellett”

Amíg ezekre nem sziklaszilárd igen a válasz és nem tudod kimondani hangosan, akár más ember előtt is, addig az erődet a különböző páncélok csiszolgatására pocsékolod. A belső tartásod akkor kezd izmosodni, ha az önbecsülésedet mélyről kezded építeni.

Ha igazán a szíved mélyére nézel, a szíved tudja: tudja mi az ártalmas, ami rombol, ami nem tisztességes, nem tiszteletteljes. Nem kell 856 könyvet elolvasnia, hogy tudja, mi zajlik benned és a világodban. Tovább megyek: a tested is tudja: tudja és jelzi, hogy nem esik jól neki a túlhajszoltság, a sebtében bekapott étel, az a bántó megjegyzés, az átvirrasztott éjszaka.

Tudod jól, hogy van egy tökéletesen működő belső iránytűd, ami suttog, ami ezernyi jelet küld, hogy mit válasszál. Csupán az történt, hogy páncéljaid csörömpölésétől nem hallod. Kezdj el figyelni a belső iránytűd jelzéseire. Kezdj el figyelni a tested üzeneteire.

Az igazi erő a bensőnkből fakad. A belső biztonságunkból, a saját magunkkal kialakított szeretetteljes és humánus bánásmódból.

Modern nőiesség #15 – A női magabiztosság és a cselekvés ereje

A magabiztos fellépés, önbizalom után sokan áhítozunk és számos nő tűzi ki célként, ha a személyes fejlődéséről van szó. Rengeteg tudásanyag elérhető, temérdek tippel, hasznos ötlettel, de valahogy női társaságban folyamatosan visszatérő téma: „Bárcsak több önbizalmam lenne!”

Nézzük csak mi fán terem az önbizalom!

Szóval az önbizalom vagy a magabiztosság az önbecsülés fáján terem, hasonlóan az önszeretethez vagy az önegyüttérzéshez. Az önbizalom a saját magunkba, a saját képességeinkbe vetett hitet jelenti: „Képes vagyok megcsinálni!” „Merem megcsinálni” „Jogom van megcsinálni”

Nincsen magabiztosság cselekvés nélkül. A cselekvés, az a hajtóerő, amivel a kitűzött célt elérjük és megerősíti a magunkba vetett hitet, hogy „lám-lám, amit akartam, azt meg is valósítottam” Tehát, ha merünk cselekedni, tenni a változásért, akkor az jótékony hatással van nemcsak a céljaink elérésére, hanem az önbizalmunkra is.

Az alacsony önbizalom – nem meglepő módon – visszatart a cselekvéstől. Nem bízunk a saját képességeinkben, rettegünk a kudarctól, bizonytalanok vagyunk az erőnkben. Ha nem cselekszünk, ritkán érünk el eredményeket, nem élünk át sikerélményeket. Annyira félünk a bukástól, hogy inkább nem teszünk semmit. Zachary Estes pszichológus kutatásai is alátámasztják, hogy az alacsony önbizalom kézen fogva jár a passzivitással és kialakul egy ördögi kör.

Ahogyan egyre passzívabbak vagyunk, egyre kevesebbet cselekszünk, egyre kevesebb sikerélmény ér minket, egyre inkább dolgozik bennünk a „nem elég jó”.

Ráadásul az agykutatások azt is kimutatták, hogy mennyire jellemző a túlaggódás, túlgondolás, tépelődés, ami visszaránt a cselekvéstől. Egy helyben toporogva, nem merjük rászánni magunkat a cselekvésre.

 Ezeken a biológiai adottságokon túl a kulturális, nevelésbeli különbségek is szerepet játszanak abban, hogy a nők általában alacsonyabb önbizalomszinttel bírnak, mint a férfiak. A férfi önbizalmat a tesztoszteron hormon uralja, így az a kép alakult ki, hogy az önbizalom egyenlő a kőkemény fellépéssel, vérre menő harccal, versengéssel. Ezzel nőként nehéz azonosulni és öntudatlanul ez is visszatart a cselekvéstől.

Jó hír azonban, hogy az agyunk egész felnőttkorunkban formálható, és a túlaggódás, túlgondolás, tépelődés ellenére tudunk cselekedni. A felnőtt önbizalmunkat 50%-ban mi építjük – passzív személyből cselekvő nővé kell válnunk.

Eljött az idő, hogy a női erősségekre és a sajátosságokra szabjuk a női önbizalmat. Mire gondolok? Erősségünk a kapcsolódás, az együttérzés és az empátia: egymás támogatásából, együttműködéséből mindnyájan tudjuk fejleszteni a cselekvőképességünket és az önbizalmunkat. Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy haladást érjünk el. Felfedhetjük a sebezhetőségeinket és a kétségeinket, ha ezzel együtt cselekszünk és ezeket elfogadva fejlődünk.

Olyan célokért dolgozzunk, amelyek a saját értékeinkből, szükségleteinkből fakadnak. Merjünk célokat kitűzni és mindennap egy kis lépést tenni.  Ez megajándékoz minket azzal az érzéssel, hogy kézben tartom az életemet és mindennap építem az önbizalmamat. A kis lépések pedig egy magabiztosabb nőhöz vezetnek.

Modern nőiesség #14 – A nőiesség “sötét” oldala

Amikor elkezdtem a női erőről szóló sorozatomat az erő definiciójából indultam ki: Az erő egy hatásgyakorlás – egy energia mozgósítása, amivel valamilyen állapotváltozást érünk el.

Vagyis az erő a környezetet valamilyen változásra készteti, vagy valamilyen változást hoz létre. Az erő ily módon szinte elválaszthatatlan a cselekvéstől. Ha nem cselekszel, nem működteted az erődet. Ha gyakran érzed magad, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak vagy áldozatnak, akkor szinte biztosan azt is megfogalmazod, hogy nincs erőd cselekedni.

Hogyan függ össze az erő a nőiesség „sötét” oldalával? Egyáltalán mi az a „sötét” oldal?

Kezdjük azzal, hogy a sötét oldal egyáltalán nem rossz, nem ördögi, nem manipulatív. (nem tévesztendő össze a toxikus nőiességgel!)

Ahogyan a világban megfigyelhetőek az ellentétek: nappal-éjszaka, hideg-meleg, fekete-fehér, úgy a nőies energiák is hordozzák ezt a kettősséget.

A nőiesség „világos” oldala kedves, bájos, játékos, törékeny, ragyogó, lágy. A világos oldal fókuszában: az áramlás, a jelenlét megélése, az empátia, a nőies gondoskodás van.

A nőiesség „sötét” oldala ezzel szemben szenvedélyes, rejtélyes, csábító…és egyben az érett, mély, határozott és bölcs nőiesség. Az a nő, aki képes önmagát tenni az első helyre, képes felelősséget vállalni az igényeiért. Az a nő, aki képes kiállni az értékeiért, mert legbelsőbb meggyőződése, hogy a legnagyobb veszély az, ha önmaga, ha az értékrendszere ellenére cselekszik vagy hagyja, hogy átgázoljanak a határain.

A „sötét” nőies energiában megmerítkezett hölgyek pontosan tudják, hogy a határok meghúzása néha kifejezetten kényelmetlen, de elkerülhetetlen a változáshoz. És itt értünk el a kulcsfontosságú ponthoz. A nőiesség „sötét” oldala megtanít arra, hogy ha bármilyen változást akarunk akkor cselekedni kell, olykor konfrontálódni kell és leginkább el kell engedni a mindennek és mindenkinek való megfelelést.

A sötét oldal nőiessége tudatos. Tudatában van az értékeinek és nem akarja bizonygatni őket. Egy érett nyugalom, a magabiztos nő biztonsága lengi körül: nemet mond azokra a szituációkra, ami nem találkozik az értékrendjével. Nem rendez jelenetet, nem veszekszik, nem magyarázkodik, egyszerűen határt húz és visszavonul. A sötét oldal csendje gyakran többet mond ezer szónál.

A nőiesség sötét oldala egy olyan mély önfókuszra tanít, ami nem önzés, nem önteltség, hanem az önbecsülés cselekvő oldala. Ha változni szeretnél a sötét oldal önfókusza és cselekvő ereje a segítségedre lesz.

Ha  nőiességedet szeretnéd kiteljesíteni érdemes mindkét oldalnak figyelmet szentelni és teret engedni.

Modern nőiesség #12 – A női törékenység

A nőiesség konzultációk egyik állandó visszatérő szereplője a női törékenység. “Könnyű Neked, hiszen olyan Te olyan törékeny kis nő vagy…” – mondják nekem. A “Könnyű nekemmel” amúgy vitába szállnék, de most a törékenység a téma.

Emily Nagoski Érzelmi Kiégés c. könyvében írja, hogy a 19. században, a középosztály felemelkedésével divatossá vált “törékeny” és “finom” megjelenésű feleséget választani, aki túl gyenge a munkához. Státuszszimbólum volt a “gyenge” kinézetű feleség, aki nem járult hozzá a háztartás jövedelméhez, hiszen a férfi sikerességének képét erősítette, hogy egyedül tartja fent a családot. A Nagoski nővérek szerint innen ered a soványság eszméje és a nőiesség törékenységgel, gyengeséggel való azonosítása. Szerintem itt az idő másképp gondolkodni a törékenységről.

A női törékenység nem testalkat kérdése.
A nőies törékenység a sebezhetőségünkből fakad. A lelkünk rezdülése játszik a mozdulatainkban és ragyogja be az arcunkat.
A sebezhetőség megélésével páncél és álarcok nélkül mutatjuk meg magunkat.
Mi lehet nagyobb bátorság ennél, amikor már nem akarunk megfelelni, mindenkihez alkalmazkodni?

Megélni és kimutatni az érzéseinket?
Mi lehetne ennél nagyobb erő?

A nőies törékenység nem gyengeség.
A nőiesség nem gyengeség.
A sebezhetőség erő és bátorság
A nőies törékenység nem gyengeség hanem erő.

Nem kell vékonynak lenni a törékenységhez, keress bátran, ha nőiességedet belülről szeretnéd felragyogtatni.

Modern nőiesség #11 – Női erő III. – Határhúzás, mint ébresztő jellegű szeretet

A határhúzás – talán tudjátok örök mumusom: az önismereti utam és az önbecsülés építésem egyik legnagyobb kihívása. Bevallom olykor még mindig hadilábon állok a témával, hiszen más dolog 12678 könyvet elolvasni, és megint más dolog cselekedni.

A cselekvéshez számomra elengedhetetlen volt a határok igazi természetének megértése.

Korábban a határhoz a konfliktusokat, “mostmáraztánelég volt” típusú heves kirohanásokat, a másik viselkedésének kontrollálását társítottam. A pillanat hevében húztam határokat, és csodálkoztam, hogy miért nem működik. Már a határhúzás gondolata is nyomasztó volt.

Számomra áttörő jelentőségű gondolat, hogy a határok a szeretetről szólnak. A valódi határokat egyrészt önszeretetből, másrészt társszeretetből húzzuk. A határaimon belül szabadon megválaszthatom mire mondok igent, mivel töltöm az időmet, mire áldozom az energiáimat. A határaimon belül én hozom meg a döntéseimet. Tudatos döntéseimmel nemet mondhatok, ha a szükségleteim vagy a tartásom veszélybe kerül. Ez egyben a társ tisztelete is, hiszen a világos határokkal nyílt lapokkal játszunk. Ébresztő jelleggel bír, mivel jelzem mi fér bele és mi nem.

Volt már olyan élményed, hogy megbántottak és akkor húztál határokat? Talán az volt a fejedben, hogy ez így nem mehet tovább, változzon meg a másik, legyen máshogy a kapcsolat? Ne is szóljon hozzám? Hagyjon békén?

Határokat nem azért húzunk, hogy megleckéztessük a másikat. („Na most látja, milyen ha valaki egész nap nem veszi fel a telefont”)

Határokat nem azért húzunk, hogy megbüntessük a másikat. („Érezze ő is azt a fájdalmat, amit én, amikor otthagy a vita során!)

Határokat nem azért húzunk, hogy jobb bánásmódot csikarjunk ki. („Amíg nem vagy normális, nem állok szóba Veled)

Haragból falakat húzunk. Büntetésből szögesdrótot vonunk magunk köré. Magunkat is börtönbe zárjuk. A falak elválasztanak.

Határt szeretetből szabunk, hogy a másik lásson minket, lássa a szükségleteinket, és legyen lehetősége tisztelni a saját döntéseinket.

A határok láthatóvá tesznek és összekötnek.

Mielőtt határt húznál tedd fel magadnak a kérdést:

A szeretet vagy félelem vezérel?

Modern nőiesség #10 – A női erő II.

A női erő és a határhúzás – vagyis azt kapod, amit eltűrsz

Tudom, ronda a cím és talán bántóan cseng a füledben, rosszul is eshet vagy felháborodsz. Nem vagy egyedül ezzel, a munkám során naponta jönnek a panaszok:

„Miért csinálja ezt velem?” „Én nem ezt érdemlem!” „Miért nem tisztel engem?”

És igen, én sem voltam kivétel ez alól, én is sokszor belecsúsztam az áldozatszerepbe és mit szépítsek rajta, sajnáltam vagy sajnáltattam magam

Éppen ezért legmélyebb együttérzésemmel írom ezeket a sorokat: Nemcsak Ő csinálja ezt Veled, Te (is) csinálod magaddal. (Ez természetesen Őt nem mentesíti a felelőssége alól.)

A határhúzás nehéz, embert próbáló, tudom. Ráadásul nemcsak a nemet mondásról van szó. Az is határhúzási probléma, amikor beengedjük a rossz bánásmódot. Ha nem húzunk határt, akkor azzal megengedjük a velünk szembeni tiszteletlenséget, inkorrektséget. Vedd észre, hogy ez egy döntés, egy néma engedély a részedről.

Minden egyes esetben, amikor kiszakad belőled, hogy miért bánik így-úgy-amúgy velem, tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy mi ehhez a Te hozzájárulásod? Hol van a pont amikor Te felelősséged tudatában nem adod a hozzájárulásodat, hogy megtörténjen? Minden ponton van egy szabad döntésed, hogy határt húzz és ne engedd be az életedbe a tiszteletlenséget, a méltatlan bánásmódot. A határhúzás elengedhetetlen a női erő megéléséhez és az egészséges párkapcsolathoz. Sokan szeretnénk megúszni, mert félünk következményeket állítani és félünk a másik esetleges reakciótól. A valóság az, hogy ideje szembenézni azzal, hogy mi történik, ha nem húzunk határokat. Mi fog történni, ha továbbra sem állunk bele az erőnkbe és tőrbeesett áldozatként nyalogatjuk a sebeinket.

Honnan merítsd ehhez az erőt? Önmagadból. Ha most éppen gyengének, elesettnek érzed magad, akkor is tudd, hogy mindannyiunkba mélyen kódolva van egy fontos ösztön. Énigenlés a neve. Ikertestvére az életösztönnek. Olyasmit jelent, hogy legbelül érezzük, hogy az életben maradásunkhoz önmagunkat kell választani, hogy ha boldogok akarok lenni, nem tagadhatjuk meg saját magunkat. Az énigenlés egy éltető csíra az önbecsülés virágzásához.

 Ha azt akarod, hogy a másik tisztelettel bánjon veled, kezdj el magaddal tisztelettel bánni. Kezdj el saját magaddal való kapcsolatodon dolgozni. Tedd fel magadnak a kérdést: Mi kell ahhoz, hogy nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel forduljak magamhoz?

Önbecsülés építés – biztos ízlés

Az egészséges önbecsülés folyamatos karbantartást igényel. Tettekkel, választásokkal, tudatos döntésekkel építjük. A belső iránytű a biztos ízlés. A biztos ízlés az önismereti utunkon felhalmozódott tudás önmagunkról. A tudás felelősségvállalás nélkül csak információhalmaz. A biztos ízlés számomra azt jelenti, hogy nemcsak tudom mi szolgálja a fejlődésemet, a jó kapcsolatot önmagammal, mi passzol az értékrendemhez, hanem felelősséget is vállalok azért, hogy eszerint cselekedjek.
A biztos ízlés az iránytű a választásaimnál:
– milyen étkeket választok
– milyen tartalmakat fogyasztok
– mit olvasok
– mit hallgatok
– milyen emberekkel veszem körbe magamat
– mit veszek fel
– mit kenek magamra
– milyen testmozgást űzök
– mivel töltöm az időmet.

A biztos ízlésnek már van egy biztonsága. Pontosan ezért jól megfér a kísérletező kíváncsisággal.A biztos ízlés egyszerre támasz és ugródeszka.

A biztos ízlés segít abban, hogy olyan szokásokat alakíts ki, amelyek Téged szolgálnak, örömet okoznak, fejlődsz általuk. Az önbecsülést szolgáló szokások egymásra épülnek. Az életigenlő szokások életigenlő életstílust szülnek.

Modern nőiesség #9 – A női erő I.

A női erőről…- Valóban az erős nők kiváltsága?

Vegyes érzések keverednek bennem, ahogyan a női erőről írok. Van-e értelme egyáltalán a „női” jelzőnek, vagy az erő csak erő, bárki használja? Írjak az „erős nő” mítoszáról vagy a gyengeségről, kiszolgáltatottságról?

Az erő ugyanis hatásgyakorlás – egy energia mozgósítása, amivel valamilyen állapotváltozást érünk el. Vagyis az erő a környezetet valamilyen változásra készteti, vagy valamilyen változást hoz létre. Az erő ily módon szinte elválaszthatatlan a cselekvéstől.

Az erő természetesen megjelenik fizikai formájában és jellemerő formájában. A történelem sokáig a férfiak privilégiumának tekintette az erőt, mára azonban ez gyökeresen megváltozott. Mára a nők előtt is szabad a pálya, bármikor pallérozhatják fizikai-szellemi-erejüket. Mert az erőt a cselekvés élezi, erősíti, ha nem gyakoroljuk elsikkad. Megjelentek az „erős nők”, akik köszönik megoldanak önállóan mindent, nincs szükségük senkire, mindent kézben tartanak, mindent kontrollálnak (beleértve a férjüket is). Valóban ők vannak az erő birtokában? Erő-e folyamatos harcban állni, a dolgokat kényszeresen irányítás alatt tartani, mindent a saját szánk íze szerint alakítani?

Valójában az „erő” túlkapása, ha kényszerítő erőbe vagy erőszakba csap át, vagy átlépi a másik felelősségi határait. Ez férfinál és nőnél egyaránt elmondható. Ez történik, ha folyamatosan utasítjuk a másikat vagy megcsinálunk helyette mindent, mert „úgyis csak az van jól megcsinálva, amit én csinálok meg”.

Mindenkiben él férfi és női rész egyaránt. Az erő mindenkinek rendelkezésére áll, a kérdés, hogyan használjuk nőként. Hogyan hozzuk összhangba a nőies befogadással?

Tisztázzuk mindjárt az elején: fantasztikus, ha Te talpraesett, határozott, céltudatos, dinamikus nő vagy, ebből nem kell sem alább adni sem sutba dobni! Viszont rengeteg olyan „erős nővel” beszélgetek, aki kimerült. Kimerült fizikailag, mert gyakran mások helyett is ő dolgozik. Kimerült mentálisan, mert a saját felelősségén túl más (felnőtt) emberekért is felelősséget visel. Kimerült lelkileg, mert mire mindent elrendez, önmagára nincs ideje. Nincs ideje töltődni, nőnek lenni és fogalma sincs már, milyen az, ha nem ő ad, nem ő cselekszik (mindenkiért/mindenki helyett). Valahol mélyen érzi, hogy nincs ez rendben…

Ebben a helyzetben a határok felállítása fordíthat a helyzeten! Hatalmas csapda más (felnőtt) emberek helyett felelősséget vállalni, illetve a környezetünket gyerekszerepbe kényszeríteni a folyamatos irányítással… Maradj a saját felelősségi határaidon belül, mindenki saját magáért vállal felelősséget, a saját tetteiért, gondolataiért, hozzáállásáért. Ugyanígy mindenki csak saját maga felett gyakorolhat irányítást.

Ne harcolj az irányításért! Használd az erődet a határszabásra a harc helyett!

Ne is roskadozz a terhek alatt! Használd az erődet a határszabásra, ne végezd el folyamatosan más emberek feladatát! Tanulj meg nemet mondani. Elképzelhető, hogy először saját magadnak kell nemet mondani és rászorítani magadat, hogy nem kell Neked minden fronton, mindenki helyett, mindig helytállni. Néha az a valódi erő, ha felhagysz az „erős nő vagyok, nincs szükségem segítségre” szerepkörrel és felvállalod azt, hogy eleged van. Felvállalod a sebezhetőséged és kommunikálod a valódi igényeidet, együttműködést kérve a környezetedtől.

A belső erő, a jellemerő a női tartásból fakad, az önbecsülés pedig nem harcol, hanem kedvesen, de határozattan lép fel önmaga védelmében. A valódi önbecsülés a társad iránti megbecsüléssel párosul – higgy a társadban, hogy képes felelősséget vállalni és cselekedni.

Az önszeretetről – az önbecsülés érzelmi része

Az önszeretet – az önbecsülés érzelmi része
Önszeretet nélkül elsorvadunk és saját magunk árnyékai leszünk. Rengeteg ember szenved súlyos érzelmi alultápláltságban, elvágva önmagától, robotként működve élve a mindennapjait. Ezek az emberek keresnek valamit – ami feltöltené őket élettel, érzelemmel, azonban ezt az önszeretet nélkül ritkán találják meg. (Ahogyan egy kedves kolléganőm fogalmazott, sok a kereső, de kevés a találó.)

Az önszeretet az önbecsülés kútja, legmélyebb és örök táplálója, egy lüktető és megújuló energia.

Önszeretet nélkül -számomra – elképzelhetetlen az egészséges önbecsülés és üres póz az önbizalom.

Gondolj csak bele:
Hiszen hogyan állnál ki valakiért, akit nem tisztelsz?
Hogyan húznál határokat, ha nem tudod hol vannak?
Hogyan viszonyulsz valakihez kedvesen, ha egyáltalán nem is törődsz vele?

Amíg nem szereted és nem fogadod el önmagad nehezen fogod tudni annyira értékelni magad, hogy kedvesen és együttérzően viszonyulj magadhoz, ha kudarc ér. Amíg nem tiszteled magadat, nehezen megy az önérvényesítés. Amíg nem fogadod el magad értékesnek és szerethetőnek, nagy a kísértés, hogy mások mondják meg, milyennek kell lenned, hogyan kell viselkedned.

Amíg nem szereted magad, örökös harc az életed vagy örökös megalkuvás, önmagaddal és a környezettel is.

De ha elkezded szeretni magad… Egy új világ nyílik ki.

Egy virág nyílik ki: elhiszed, hogy érdemes vagy a szeretetre és az egészséges kapcsolódásra. Az önszeretet és az önmagad tisztelete a világ számára is beállít egy mércét. Az emberi és szeretetteljes bánásmód mércéjét.
Az önszeretet tudatos döntéseken és felelősségteljes lépéseken alapszik.

Apró kis dolgokon és nagy elhatározásokon. Olykor segít, ha vannak szimbolikus kapaszkodóink, olyan tárgyak, amik emlékeztetnek a kedvességre, gyengédségre önmagunk iránt és arra, hogy értékesek vagyunk.

Modern nőiesség #8 – Mutasd magad – A tudatos női önkifejezés

Amikor a meghittséget, a megbecsülést vagy éppen a szenvedélyt hiányoljuk a párkapcsolatunkban, gyakran elsikkadunk afelett, hogy hová tűnt önmagunk hiteles kifejezése.

Sokan abban a hitben élnek, hogy de hát én rengeteget beszélek az érzéseimről, vagy a gondjaimról, pallérozom az elmémet, jól kommunikálok, igyekszem fejlődni…

Mégis azt tapasztalhatjuk, hogy álarcokkal élünk, páncélokat veszünk fel nap, mint nap. Az álarchoz, a páncélhoz nem lehet kapcsolódni. Miért tesszük ezt? Hiszen egyébként mindannyian szeretnénk megélni önmagunkat, valódi mély kapcsolódásban lenni a szeretteinkkel.

Nem okozok túl nagy meglepetést, ha azt mondom a félelem késztet minket arra, hogy elbújjunk egy álarc mögött. Vagyis azért nem merjük felvállalni az érzéseinket, mert abban a tévhitben élünk, hogy úgy ahogyan vagyunk, nem vagyunk elég jók. A „nem vagyok elég jó” érzése pedig a szerethetőségünket kérdőjelezi meg. Ez annyira erős félelem, hogy inkább különböző álarcokat veszünk fel annak érdekében:

  • önfeladás: mindent megteszünk, hogy úgy gondolkodjunk, viselkedjünk, ahogyan a környezetünk elvárja, vagyis mások elvárása szerint élünk
  • túladásban vagyunk: mindenkit kiszolgálunk, igyekszünk mindenkinek a kedvére tenni, saját magunkat az utolsó helyre szorítjuk
  • „erős nő vagyok – mindent megoldok” páncélzat: nem mutatunk érzelmet, fájdalmat, úgy gondoljuk mindent és mindenkit irányíthatunk kontrollálhatunk.

Mindegyik álarc és páncél veszélyes. Hozzánk nő, egyre nehezebb levenni, már-már a személyiségünk részévé válik. És a páncél alatt elsorvad a szív. Elnyomja a személyiségünket, láthatatlanná teszi az értékeinket, tehetségeinket. Lakat alá teszi a gondolatainkat, érzéseinket, gátolja a valódi és hiteles kommunikációt.

Először is (akár írásban) adj engedélyt magadnak, hogy „Merek önmagam lenni”, „Szabadon megélhetem önmagam”, „Szabadon kifejezhetem önmagam”.

Mutasd magad! Hozd felszínre az érzéseidet, hangulataidat, gondolataidat. Tapasztalatom szerint, olykor már a vidámságot, örömöt is nehezen mutatjuk ki, nemhogy a fájdalmat, szomorúságot vagy éppen a haragot. Kezdj el önállóan gondolkodni, saját álláspontot és véleményt kialakítani. Mondd ki, csak az önkifejezés kedvéért!

Ne ragadj le pusztán a beszédnél! Az önkifejezésnek ezer formája van, kezdve a női megjelenésünkön (öltözék, illat, smink, haj stb.), mozgáson át (sport, tánc, zene, séta stb), a kreatív tevékenységekig (írás, rajz, kézműves tevékenység stb.)

A tudatos női önkifejezés egyrészt belső párbeszéd, amivel az önismeretünket formáljunk, másrészt egy szeretetteljes és valódi mélységeket rejtő meghívás a külvilág számára. Felhívás keringőre.

Ha szeretnél a tudatos női önkifejezéseden és kommunikációdon dolgozni, keress bátran.