Egy kedves ügyfelem kérdezte, hogyan tudná a belső párbeszédet átírni, átformálni magában, hogy ne kritizálja, sértegesse magát. Akkori válaszomban is és most leszögezem, hogy nehéz és kitartó munkát kíván, hiszen olyan láthatatlan programozások és automatizmusok működnek bennünk, amelyek nagyon régről, esetlegesen generációk óta hurcolt szavakból, hiedelmekből, feltételezésekből, előfeltevésekből táplálkoznak.
A mélyről jövő, nehezen felismerhető vagy komoly traumák feldolgozásához a legtöbb esetben elengedhetetlen szakember (pszichológus, pszichiáter) segítség igénybevétele, így kiindulópontként ezt javaslom.
A segítő szakemberen túl azonban összegyűjtöttem néhány fogódzót, ami hasznos lehet a belső párbeszédünk finomhangolásához:
A belső párbeszéd, az a dialógus, amit saját magunkkal folytatunk, vagyis ahogyan gondolkodunk magunkról, ahogyan beszélünk magunkban, magunkról. Érdekes módon, az is kihat a belső párbeszédre, ahogyan mással kommunikálunk, hiszen az is folyamatosan üzenetet hordoz magunkról is.
Ha egyszerűen szeretnék válaszolni arra a kérdésre, hogyan lehet áthangolni a belső párbeszédünket pozitívvá, illetve támogatóvá, pusztán ennyit mondanék:
(Ön)szeretet és önismeret
Ezt persze ezer szálra le lehet bontogatni, én néhány fő szempontot osztanék meg Veletek:
A kiindulópont tehát a folyamatos önismereti munka, önmagam megismerése, ki vagyok én, honnan jöttem, mit hozok magammal, hova tartok, mik az értékeim.
Ezzel szorosan összefügg a belső tartás, amely abból táplálkozik, hogy tisztelem magam, ismerem, meghúzom és védem a határaimat. Tisztelem és szeretem magam pusztán az emberi mivoltom, a létezésem jogán, mindenféle teljesítménykényszer nélkül. Tisztelem az életet. Gondolj arra, hogy milyen érzés egy kisbabához vagy egy kölyökállathoz fordulni. Ugyanolyan gyengédséggel, elfogadással érdemes saját magunkhoz is közelíteni.
Ugyanitt fontos a női energiák tisztelete, megismerése, a női ciklus, a női egészség megismerése, elfogadása. Nyitottan és kíváncsian, támogatóan figyelni a saját testünk működését, megtapasztalni a harmóniáját. Ide sorolnám azt is, hogy vegyük komolyan a testünk jelzéseit, változásait illetve, hogy ne pusztán azért menjünk el különböző szűrővizsgálatokra, mert az kötelező. Fogjuk fel ezt lehetőségként, hogy informálódhatunk az állapotunkról, illetve megtiszteljük az egészségünket, létezésünket azzal, hogy vigyázunk rá. Egy rákszűrésen is magunkkal találkozunk. Ha a szépségápolással foglalkozunk, ahelyett, hogy mechanikusan csak végigkened magad testápolóval, kicsit add oda magadnak azt a pillanatot, köszönd meg a lábadnak, hogy hoz-visz, fárad érted.
Nem mehetek el szó nélkül az öngondoskodás, feltöltődés, pihenés mellett sem. Ha lemerülnek az elemeink, könnyen nyűgössé, ingerültté válhatunk, ami a konfliktuskezelési képesség csökkenését vonja maga után, így saját magunkkal is türelmetlenek leszünk. Ez szintén nem kedvez a belső párbeszédnek, de a környezetünknek sem. Bármilyen sok a teendőnk iktassunk be a pihenést (írjuk fel a teendők közé, írjuk be a naptárba), illetve tudatosan keressünk olyan napi rituálékat, amelyek feltöltenek. Ilyenkor fokozattan koncentrálj arra, amit éppen csinálsz, ha a napfelkeltében kavargatod a reggeli kávédat, ne görcsölj a napi teendőkön, sem a tegnap sérelmein.
Szintén megkerülhetetlen az (ön)felelősségvállalás kérdése: az időnk, energiánk véges, korlátozott, így a Te felelősséged, hogyan élsz, mibe fekteted az idődet, energiádat, milyen környezettel veszed magad körül, mit és hogyan viselsz.
Végül, a változás mindig egy folyamat. Úton vagy illetve része vagy a folyamatnak. Nem kell azonnal megváltoznia a belső párbeszédnek, és nem baj, ha nincs meg minden belső kérdésedre válasz. Légy nagyvonalú magaddal és fogaddal el, hogy bizonyos változásoknak időre van szüksége.
