
Lépj ki a fényre – egy megerősítés, ami a misszióm lett
A félelem, a bizonytalanság, és a keserűség az árnyékban növekszik. Kilépni a fényre – mi is ez számomra? Lefejteni magamról a téves hiedelmeket, az illúziókat, a betokosodott korlátozó gondolatokat. Levenni az önfeladás „Legyen ahogy akarod” álarcát és az „Erős vagyok – mindent megoldok” – páncélját és belemerítkezni az önmagamba. Ott állni a levetett páncéllal, pőrén a napfényben – a sebezhetőségemben. Félelem helyett a szeretetet választani. Támadás helyett az elfogadást. A sebezhetőség nem ér véget velem és nem old meg mindent. Aki sebezhető az sebződhet. A páncélviselés kockázata mégis magasabb, hiszen az álarcainkkal a kapcsolódásról és az életről mondunk le.
A sebezhetőségem egy tér, ahol a kapcsolódunk, ahol a megértést és a megengedést teremtjük.
A kapcsolataink a fény.
Az élet a fény.
A szeretet a fény.
Lépj ki a fényre!