Amikor a meghittséget, a megbecsülést vagy éppen a szenvedélyt hiányoljuk a párkapcsolatunkban, gyakran elsikkadunk afelett, hogy hová tűnt önmagunk hiteles kifejezése.
Sokan abban a hitben élnek, hogy de hát én rengeteget beszélek az érzéseimről, vagy a gondjaimról, pallérozom az elmémet, jól kommunikálok, igyekszem fejlődni…
Mégis azt tapasztalhatjuk, hogy álarcokkal élünk, páncélokat veszünk fel nap, mint nap. Az álarchoz, a páncélhoz nem lehet kapcsolódni. Miért tesszük ezt? Hiszen egyébként mindannyian szeretnénk megélni önmagunkat, valódi mély kapcsolódásban lenni a szeretteinkkel.
Nem okozok túl nagy meglepetést, ha azt mondom a félelem késztet minket arra, hogy elbújjunk egy álarc mögött. Vagyis azért nem merjük felvállalni az érzéseinket, mert abban a tévhitben élünk, hogy úgy ahogyan vagyunk, nem vagyunk elég jók. A „nem vagyok elég jó” érzése pedig a szerethetőségünket kérdőjelezi meg. Ez annyira erős félelem, hogy inkább különböző álarcokat veszünk fel annak érdekében:
- önfeladás: mindent megteszünk, hogy úgy gondolkodjunk, viselkedjünk, ahogyan a környezetünk elvárja, vagyis mások elvárása szerint élünk
- túladásban vagyunk: mindenkit kiszolgálunk, igyekszünk mindenkinek a kedvére tenni, saját magunkat az utolsó helyre szorítjuk
- „erős nő vagyok – mindent megoldok” páncélzat: nem mutatunk érzelmet, fájdalmat, úgy gondoljuk mindent és mindenkit irányíthatunk kontrollálhatunk.
Mindegyik álarc és páncél veszélyes. Hozzánk nő, egyre nehezebb levenni, már-már a személyiségünk részévé válik. És a páncél alatt elsorvad a szív. Elnyomja a személyiségünket, láthatatlanná teszi az értékeinket, tehetségeinket. Lakat alá teszi a gondolatainkat, érzéseinket, gátolja a valódi és hiteles kommunikációt.
Először is (akár írásban) adj engedélyt magadnak, hogy „Merek önmagam lenni”, „Szabadon megélhetem önmagam”, „Szabadon kifejezhetem önmagam”.
Mutasd magad! Hozd felszínre az érzéseidet, hangulataidat, gondolataidat. Tapasztalatom szerint, olykor már a vidámságot, örömöt is nehezen mutatjuk ki, nemhogy a fájdalmat, szomorúságot vagy éppen a haragot. Kezdj el önállóan gondolkodni, saját álláspontot és véleményt kialakítani. Mondd ki, csak az önkifejezés kedvéért!
Ne ragadj le pusztán a beszédnél! Az önkifejezésnek ezer formája van, kezdve a női megjelenésünkön (öltözék, illat, smink, haj stb.), mozgáson át (sport, tánc, zene, séta stb), a kreatív tevékenységekig (írás, rajz, kézműves tevékenység stb.)
A tudatos női önkifejezés egyrészt belső párbeszéd, amivel az önismeretünket formáljunk, másrészt egy szeretetteljes és valódi mélységeket rejtő meghívás a külvilág számára. Felhívás keringőre.
Ha szeretnél a tudatos női önkifejezéseden és kommunikációdon dolgozni, keress bátran.
