„A séta során döntő fontossággal kapcsolódunk a világhoz, ugyanakkor egyszersmind a séta teszi lehetővé, hogy megismerjük a világot a testünkkel, illetve a testünket a világ által.” (Rebecca Solnit)
Az év vége és az új esztendő kettős feladattal bír, letisztítani magunkról a múlt hordalékait, beépíteni az értékes tapasztalatokat, és újult lendülettel vessük bele magunkat az Életünkbe.
Vagy nem? Ne ostorozd magad, ha nem vagy képes könnyedén elengedni a tavalyi évet, vagy semmi motivációd sincs nagyratörő, grandiózus tervek kitűzéséhez. Az is lehet, hogy súlyos gondok nyomasztanak, és már ezt a hétindítót sincs kedved felolvasni, mert torkig vagy az optimista-szuperizgalmas évindító célkitűzésekre buzdító bejegyzésekkel.
Lehet, hogy tehetetlennek érzed magad és úgy érzed, nincs mozgástered, sodródsz az árral, ki vagy szolgáltatva mások kénye-kedvének.
A tehetetlenség legjobb ellenszere a cselekvés. A bizonytalanság orvossága a cselekvés. A célok megvalósulásának esszenciája a cselekvés. Az élet mozgás, amit a cselekvés hajt.
A cselekvés magabiztossá tesz és megszabadít a tehetetlenségtől. A híres tanult tehetetlenség kísérlet kutyáit ( a kutyusok korábban leszíjazva áramütést kaptak, majd a kísérlet következő nap már hiába nem voltak leszíjazva, mégsem menekültek az áramütés elől) is újra meg lehetetett tanítani a cselekvésre, azáltal, hogy megmutatták, nekik, hogy lehet cselekedni. Szabályosan átvonszolták a biztonságos térfélre. Mi emberek is képesek vagyunk átvonszolni magunkat a sokszor saját magunk állított korlátokon a cselekvés erejével.
Kezdjük például a sétával! Gyere járjunk egyet! A séta kizökkent, a kopogó lépteink megnyugtató monotonitása kellemesen ellazítja zsibongó elménket, karbantartja a testünket, a változó környezet új inspirációt ad, friss gondolataink támadhatnak. Lehetőséget ad, hogy testünk és a lelkünk is megérezze, hogy mozgásban vagyunk, cselekszünk. Így újév környékén alkalmat adhat arra, hogy elmélázzunk és szó szerint magunk mögött hagyjuk a régit és új irányba rendeződjünk. „Milyennek szeretném az életemet? Milyennek szeretném megélni a párkapcsolatomat? Milyen irányba tudok fejlődni?” Néha válasz nélkül is tovább dolgoznak bennünk ezek a kérdések és tudatosabbak, önazonosabbak leszünk általuk.
Ha bármilyen cél vagy vízió kibontakozik előtted, kérdezd meg magadtól:
„Mi az a pici, apró lépés, amit meg tudok tenni a cél érdekében?”
Ez az apró lépés, lehet, hogy tényleg picike: egy mosoly a párunkra, egy kedves szó, egy pohár víz, egy 10 perces közös séta. A lényeg, hogy tegyünk valamit minden egyes nap. Segít abban, hogy ne érezd magad áldozatnak, hanem sokkal inkább magabiztos nőnek. A magabiztosság építi az önbecsülést és pezsdíti a jó közérzetünket, ami kihat a párkapcsolatra, családra. Szóval ugrás a cipellőbe és sétára fel!
