Az önszeretet – az önbecsülés érzelmi része
Önszeretet nélkül elsorvadunk és saját magunk árnyékai leszünk. Rengeteg ember szenved súlyos érzelmi alultápláltságban, elvágva önmagától, robotként működve élve a mindennapjait. Ezek az emberek keresnek valamit – ami feltöltené őket élettel, érzelemmel, azonban ezt az önszeretet nélkül ritkán találják meg. (Ahogyan egy kedves kolléganőm fogalmazott, sok a kereső, de kevés a találó.)
Az önszeretet az önbecsülés kútja, legmélyebb és örök táplálója, egy lüktető és megújuló energia.
Önszeretet nélkül -számomra – elképzelhetetlen az egészséges önbecsülés és üres póz az önbizalom.
Gondolj csak bele:
Hiszen hogyan állnál ki valakiért, akit nem tisztelsz?
Hogyan húznál határokat, ha nem tudod hol vannak?
Hogyan viszonyulsz valakihez kedvesen, ha egyáltalán nem is törődsz vele?
Amíg nem szereted és nem fogadod el önmagad nehezen fogod tudni annyira értékelni magad, hogy kedvesen és együttérzően viszonyulj magadhoz, ha kudarc ér. Amíg nem tiszteled magadat, nehezen megy az önérvényesítés. Amíg nem fogadod el magad értékesnek és szerethetőnek, nagy a kísértés, hogy mások mondják meg, milyennek kell lenned, hogyan kell viselkedned.
Amíg nem szereted magad, örökös harc az életed vagy örökös megalkuvás, önmagaddal és a környezettel is.
De ha elkezded szeretni magad… Egy új világ nyílik ki.
Egy virág nyílik ki: elhiszed, hogy érdemes vagy a szeretetre és az egészséges kapcsolódásra. Az önszeretet és az önmagad tisztelete a világ számára is beállít egy mércét. Az emberi és szeretetteljes bánásmód mércéjét.
Az önszeretet tudatos döntéseken és felelősségteljes lépéseken alapszik.
Apró kis dolgokon és nagy elhatározásokon. Olykor segít, ha vannak szimbolikus kapaszkodóink, olyan tárgyak, amik emlékeztetnek a kedvességre, gyengédségre önmagunk iránt és arra, hogy értékesek vagyunk.
