Imádom a nosztalgia keserédes sóvárgását, egyik kedvenc időtöltésem otthon feltúrni az emlékes dobozomat, meghatódom, ha a kisfiam az unokatestvéreim féltve őrzött matchboxait tologatja, ha megérzem anyukám Venezia parfümjét, nagy becsben tartom a nagyanyám gyűrűjét, porcelánját, menthetetlen vagyok.
A nosztalgia a párkapcsolat terén is kiválóan hadra fogható. Gondoljunk vissza, hogyan viselkedtünk egymással a kapcsolat hajnalán? Milyen apró kedvességeket tettünk meg? Milyen kis jellemző rituálék voltak? Van-e valami meghatározó ruha, illat a gardrób mélyén? Becenév, ami kikopott? Közös időtöltés, ami időközben alámerült? Néha érdemes kiporolni ezeket az emlékeket, és újra beépíteni a mindennapjainkba.
A nosztalgia egyébként jó beszélgetésindító is, a közös emlékek felidézése garantáltan jobb hangulatot teremt, mint a napi bosszúságok kielemzése. Érdemes arra is koncentrálni, hogy miért is éreztük annyira jól magunkat a kapcsolat kezdetén, mi okozott örömöt, mi volt az ami megtetszett a párunkban, miért volt olyan jó az a nyaralás.
Nézzünk magunkba is, mi milyenek voltunk a kapcsolat kezdetén? Mennyi időt fordítottunk a készülődésre? Itt nemcsak a külsőnk kicsinosítására gondolok, bár az is megér egy misét, hanem, hogy lélekben, érzelmileg hogyan készültünk egy találkozásra. Milyen gondolatok jártak a fejünkben? Képesek voltunk teljes valónkkal, minden idegszálunkkal odafigyelni egymásra?
Mit gondolsz meg tudod ezt tenni ma is?
