Miben segít a párkapcsolati mediátor/tanácsadó?

A tartós párkapcsolat titka szakember segítségével

Miben segíthet a párkapcsolati mediátor?

Ha Neked is ismerős az érzés:

  • mintha kiveszett volna az öröm, a nevetés a kapcsolatból, és nem tudjátok hova szökött,
  • fizikailag egymás mellett vagytok, de a lelketek, a gondolataitok messze sodródnak,
  • apróságokon is folyamatosan összevesztek, a kibékülés sem hoz igazi megkönnyebbülést,
  • újra és újra a szőnyeg alá söpritek a kényes témákat, és egyre üresebbé válik a kapcsolat,
  • kevés időt töltötök egymás társaságban, és akkor is telefon kapja a nagyobb figyelmet,
  • már fogalmatok sincs, hogy merre halad az életetek, inkább egy langyos dagonyázáshoz hasonlít,
  • elképzelésed sincs, hogy miről álmodik a párod, milyen céljai, vágyai vannak
  • ha gyakran felteszed magadnak a kérdést: hogy most már mindig így lesz, ennyi az élet a tartós kapcsolatban?

A múlt heti videómban beszéltem már arról, hogy egyrészt mi az amit Te megtehetsz a párkapcsolatodért és miben segíthet egy párkapcsolati mediátor/tanácsadó.

Fontos leszögeznem, hogy nem tudom garantálni, hogy megmentem a kapcsolatodat, hogy kínálok egy öt perc alatt ható fájdalommentes, rendkívül kényelmes otthonról a karosszékben is elérhető megoldást, ami tuti hatásos örökre.  Ha ilyet keresel, akkor nem én vagyok a Ti emberetek.

Mert a sorsfordító ajánlat Ti vagytok.

A párkapcsolati szakember elsősorban kommunikációs eszközökkel segít abban Benneteket, hogy megértésetek egymás gondolkodását, érzéseit, történetét.  Segít kilépni a veszekedésspirálból, és képessé tesz arra, hogy meglássátok a konfliktusban rejlő lehetőségeket.

Nemcsak az adott konfliktusban, vitában segítelek Benneteket a békés, mindenki számára megnyugtató megoldás, hanem megtanítalak, hogyan előzzétek meg a konfliktusokat, illetve hogyan rendezzétek a vitás kérdéseket.

Segítek abban, hogy újra közel kerüljetek egymáshoz, ismét szeretettel rácsodálkozzatok arra, akivel együtt éltek, de már olyan régen láttad meg igaz valójában. Olyan régen hallottad meg mit szeretne igazán. Olyan régen járjátok körbe körbe ugyanazt az utat, kanyarodjatok rá egy közös útra.

Hiszek a hibákban, ha van felelősségvállalás, hiszek az újrakezdésben, ha megvan a szeretet és a szándék. Ha bármelyik ezek közül hiányzik, az én módszereim nem fognak segíteni.

Hiszek abban, hogy a változás és a szeretet döntés kérdése.

Fontos figyelmeztetés: sajnos a mediáció így én sem tudok segíteni bántalmazó, vagy alacsony etikai szintű súlyosan alá-fölérendelt párkapcsolatokban, így kérlek, hogy erre szakosodott pszichológus/pszichiátert.

Mit tehetsz Te a párkapcsolatodért?

Néhány tipp a tartós párkapcsolati boldogság eléréséhez

Röviden és tömören a legfontosabb párkapcsolati tanácsom: Döntés és cselekvés

Nézzük meg röviden mi az, amit te megtehetsz a párkapcsolatodért? A  hétfői (2020.06.15.-i) élő bejelentkezésemben Facebookon elég bő lére eresztetten kifejtettem, ha bővebben érdekel kukkants bele, ha épp nincs estére filmed akkor nézd végigJ – de szólok hosszú lesz

1.Tisztázás

  • a helyzet minél elfogulatlanabb tisztázása: milyen most a párkapcsolat állapota, van-e komolyabb krízis, mennyire vagytok közel, vagy esetleg eltávolodva, milyen közérzettel élitek a mindennapjaitokat
  • a párkapcsolat környezetének felmérése: van-e erőteljes külső behatás, amely ránk vagy a párunkra, mindkettőnkre befolyással bír, stresszt okoz (munkahely, tágabb család  stb.)

2. Hozzáállás megváltoztatása:

                empátiával, együttérzéssel kapcsolódni a másikhoz

                megértésre, elfogadásra, kölcsönös tiszteletre törekedni a győzni akarás helyett

                tudatosítani a közös célokat, értékeket

3. Szeretethordók töltése: szeretet kifejezése folyamatosan olyan módon, ahogyan a társunk szereti

4. Kíváncsiság közöny helyett: A közöny megöli a legszebb szerelmet, eltávolít, míg a kíváncsi segít feltérképezni a szerelemtérképét.  A kíváncsiság lehetővé teszi, hogy nyitott szívvel és fejjel éljünk, a fejlődés motorja, hiszen a tudásszomj újabb és újabb ösvényekre hajt. Ezt a természetes energiát fordítsuk a párunk világának megismerésére.

5.Önismeret és társunk megismerése: nem győzöm hangsúlyozni, hogy a bevált receptek sem egyformán működnek mindenkinél. Ahhoz hogy örömteli változást hozzanak ismerned kell a saját működésedet, reakcióidat, gondolatvilágodat, értékeidet természtesen és a társadért.

6. Kényelem helyett kihívás, energia befektetése önmagadba és a párkapcsolatba – a kényelem veszélyéről itt írtam

7. A rövid távú megoldások helyett hosszú távra gondolkodni, ehhez fontos segítség lehet a párkapcsolati bakancslista készítése

8. Hiteles és szeretetteljes kommunikáció: korábbi videóimban sokat beszéltem már az erőszakmentes kommunikációról, szintén a Facebook oldalom megtaláljátok a Videók fül alatt.

Szóval döntsél most a boldogabb párkapcsolat mellett és cselekedj.

A következő posztom arról fog szólni, miben segíthet a párkapcsolati mediátor.

Tervezés a szerelemben? – Párkapcsolati bakancslista

A tartós párkapcsolat titka?

Párkapcsolati bakancslista

Tervezés a szerelemben?

Rémesen hangzik, tudom. Szinte már hallom is hogy felszisszensz: De Réka, akkor hol marad a meglepetés ereje, a spontaneitás?  – Mindenki nyugodjon meg, helyet szorítunk annak is.

Szóval én meglehetősen szétszórt vagyok, az a típus aki visszaszalad a lépcsőházból a kulcsért, lehajol a gyerekért és kiömlik a táskájából minden, az irodából hazafelé messenger üzenetet küld a kolléganőjének, hogy lekapcsolja a gépet, hát ilyesmi….Ehhez képest igyekszem. Minden este kikészítem a másnapi ruháinkat, táskámat, parfümömet..és ez segít. Pont úgy mint a megfelelő célok kitűzése, teendő listák segítenek fókuszálni a figyelés ez segít fókuszálni a figyelmemet.

Tervezni kell a szerelmi életünket is, hiszen a párkapcsolat magától nem  működik, nekünk kell működtetni.

Értékek keresése és célok kitűzése:

Érdemes meghatározni egyéni és közös értékeinket, céljainkat a párkapcsolat minden területén (családi élet, gyereknevelés kommunikáció, intimitás, konfliktuskezelés, pénzügyek, fejlődés, szabadidő eltöltése, életstílus) kitűzni.  Külön bontani a hosszútávú és rövidtávú célokat. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a pár arról is beszéljen egymással milyen értékek mentén szeretnék élni az életüket és ezek az értékek, szükségletek mit jelentenek számukra konkrétan. (Pl. minden ember számára mást jelent a családi élet vagy különbözőképpen nyilvánulhat meg a tisztelet, összetartozás érzése)

A nagyobb célokat kisebb célokra bontani, a szokásokat segítségül hívni. A szokásokról itt írtam Nektek.

Prioritások:

mi a Te legfőbb értéked, célod és mi a párodé? Mennyire passzolnak össze? Összeegyeztethető? Mennyire tudjátok egymás céljait, időtöltéseit tiszteletben tartani?

Szóval így szoktunk nekiállni egy párkapcsolati bakancslistának, nemcsak krízisben lévő pároknak, hanem pl. jegyesek, nászutasok, vagy házassági évfordulót ünneplők esetében is, pontosan a megelőzés, a közös fejlődés élményszerzés jegyében.

Ha erre most felkaptad a fejed, elmondom, hogy a  párkapcsolati tanácsadásaimban kiemelt szerepet kapnak a BOLDOG párok is! Jövő héten érkezem ezzel kapcsolatos információkkal.

Szép napot kívánok, Réka

Alázat – párkapcsolati hozzávaló

Párkapcsolati megoldás – a hozzáállásban is rejlik

Alázat

Évek óta tudom, hogy a türelemben fejlődnöm kell. Mese nincs, el kell indulni az úton. Sokszor úgy érzem messzire jutottam, néha elkeseredem, mert mintha a gyermeki énem felülkerekedne és azonnal akarna mindent. Persze, a fejlődés kesze-kusza nem egyenletes.

Mi nem az alázat?: Az önmegvetés, önleértékelés, a gyenge öntudat

Éppen ellenkezőleg: lényege a pontos önismeret, hogy tudjam ki vagyok, honnan jöttem, hova tartok, mit miért teszek, és elismerem a másik fél jogát is ugyanerre. Ismerem a képességeimet és a korlátaimat. Ugyanerre törekszem a másikkal szemben is.

Mi kell az alázathoz?

Türelem:

A türelem elsajátításában a megértés segít, könnyebb úgy a párkapcsolatban is türelmesnek lenni, ha empátiával fordulok a párom felé, próbálom feltérképezni mire van szüksége egy adott pillanatban, mit miért tesz, milyen nehézségei vannak, mire gondol, milyen érzései vannak.

Tisztelet:

Soha ne tévesszük szem elől a másik emberi mivoltát, és tartsuk tiszteletben a különbségeinket, mindenkinek joga van a saját érzéseihez, gondolataihoz, a saját „valóságverziójához”. Igen, akkor is, ha nem egyezik a tiéddel. Ha nem tiszteljük a másikat, a neheztelés, ellenségeskedés, versengés lép a sarkunkra..

Bizalom:

Az életbe, sorsba vetett bizalom. Annak elfogadása, hogy bár nem értem, hogy ez miért történik, de el tudom engedni, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem. Annak tudata, hogy minden rendben lesz.

Mediáció – egyszerűen

Mégis mi fán terem a mediáció?

miért jó nekem a mediáció? mi történik egy mediációs ülésen?

Hogyan írnám le egyszerűen a mediációt (nagy szavak nélkül). Először is emberek kellenek hozzá és egy mediátor (azaz közvetítő).

Leülünk egy asztalhoz beszélgetni. Van idő. Van tér. Van egy konfliktus, illetve egy visszatérő, megoldandó probléma. Tőlem kérdéseket kaptok, amire mindketten nyugodtan válaszolhattok. Biztonságban, nincs rossz válasz. Mindenki elmondhatja a saját történetét. Kiengedjük a szellemet a palackból. Ha kell, mélyre ásunk. Keresünk egy közös megállapodást, ami mindenkié. Megkönnyebbült sóhaj, jóleső fáradtság. Esetleg lendületes aláírások egy papíron. Béke és egy lépés előre.

Keressen bátran a tothreka8000@gmail.com email címen vagy a 70/418-5144 telefonszámon. Üdvözlettel: Tóth Réka

A változás tánca – a párkapcsolat fejlődési útjai

A változás tánca

“Csak a változás állandó” – mondja Hérakleitosz.

“A tánc ölelés” – mondják az argentínok.

A tánc férfi és nő tökéletes összhangja, a férfi – női energiák folyamatos áramlása, véget nem érő jelek és kapcsolódások.

Párkapcsolatunkban többféle táncot lejthetünk. Lehet ölelés, de lehet ördögi kör. Mivel állandóan impulzusokat, kapcsolódásokat küldünk oda-vissza egymás felé, folyamatosan reagálunk a másikra. Gyakran megszokásból, és a megszokások szép lassan elvárásokká, aztán címkékké alakulnak. Jó példa erre a magát elhanyagoltnak érző fél először kedvesen, aztán egyre agresszívebben követeli a figyelmet távolságtartó partnerétől, aki a követelőzéstől egyre inkább távolságtartó, hidegebb viselkedést vesz fel.

Jó hír azonban, hogy ha változol, akkor a kapcsolatod is fog változni.

Segíthet, ha a kapcsolatunkra, ne egy pillanatfelvételként, hanem inkább videóként, történetként tekintünk, hiszen így láthatjuk meg annak értékeit, erőforrásait, az átélt tapasztalatokat, és így tudunk jövőbeli célokat kitűzni.

Hogyan fogjunk hozzá a változáshoz?

Felelősségvállalás: egy bátor szembenézés és annak tudomásulvétele, hogy amit gondolatainknak, döntéseinknek, tetteinknek, mulasztásainknak következménye van. Mi NEM felelősségvállalás: hárítás, másik hibáztatása, kibúvók keresése.

Önismeret: egy őszinte szembenézés, mi az ami működik, mi az, ami nem működik. Elengedhetetlen egy belső tisztázó párbeszéd, hogy mit és miért szeretnél a párkapcsolatot illetően. Látszólag egyszerű: hol vagyunk és hova szeretnénk eljutni, és a cél mellett egy erős döntést hozni.

A jelenlegi helyzet meghatározása életbevágóan fontos, hiszen gondolj csak bele, ha fogsz egy térképet, valahova el akarsz jutni és nem jól helyezed el magatokat, alaposan el lehet tévedni.

Cselekvés: Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha nem fejlődünk, akkor hanyatlunk, tehát ne maradjunk a perónon szöszmötölve, hanem szálljunk fel a vonatra.

Szokások kialakítása, avagy haladjunk lépésről lépésre, erről itt írtam. A célok lépésekre bontását a párkapcsolati bakancslistában alakítjuk ki.

Kérj segítséget, ha úgy érzed, nem megy egyedül.

Mit tanulhatunk a táncból:

  • határozottság: ne tébláboljunk,
  • vezetés-követés: mi ezt tangón úgy tanultuk a férfi megkéri a nőt fáradjon oda, a nő pedig ha akar odalép, miközben a férfi támogatja,
  • folyamatos figyelem és tudatos JELENLÉT minden érzékszervünkkel,
  • szemkontaktus, azaz állandó kapcsolódás fenntartásta
  • ha hibázunk, korrigáljuk és nem elrohanunk a táncparkettről,
  • gyakorlás, gyakorlás azaz cselekvés!

A változás folyamat, ami hatalmas kitartást és folyamatos önművelést igényel, ez egy belső utazás.

Szép napot kívánok és sok erőt a változáshoz

Biztos bázis – veszélyhelyzeti kapaszkodó

Biztos bázis

Mi a Te biztos bázisod?

A biztos bázisok azok az emberek, célok vagy dolgok, akikhez és amelyekhez különleges kötelék fűz bennünket, vigaszt, védelmet és energiát adnak, különösen a nehéz időkben, mint a fa gyökerei a törzsnek és a lombkoronának a viharban.

A kifejezést John Bowlby (a modern kötődéselmélet egyik atyja) a katonai nyelvből vette át, mint írja „hasonlít egy katonai támaszpont parancsnokságának a helyzetéhez, ahonnan egy harci egység portyára indult és vissza is várják…és az egység csak akkor merészel előrenyomulni és kockázatot vállalni, ha tajgai meg vannak róla győződve, hogy a támaszpont biztos bázis.”

Biztos bázis híján nehéz szituációkban könnyebben válunk a szorongás és a félelem túszává, míg ha rendelkezünk erős biztos bázisokkal az védelmet nyújt a kilátástalanság ellen. Megacélozza az erőnket, kitartásra és a lehetőségekre trenírozza belső látásunkat, vigaszt nyújt, és kézen fogva kivezet, ha bezárkóztál sírva csokit enni a fürdőszobába.

Az én biztos bázisom a szűk és tág családom, minden évgyűrűje, ága és zsenge sarja, a barátaim, életmentő (Na mi van Veletek hívásokkal, üzenetekkel)

Az én biztos bázisom a hivatásom, céljaim (megtépázva, kilúgozva is), és az álmaim.

Néhány álomkép ismeretlen helyekről olyan éles, mintha egy karnyújtásra lenne, tenger sós illata csiklandozza az orrom, érzem a méregerős presszókávé kesernyés utóízét, látom a kedvenc nyári ruhám virágillatát, a pisztáciafagyi üledékes zöldjét.

Nektek mi a biztos bázisotok?

A 0. lépés – érzékeny konfliktuskezelés 2. rész

Ha olvasod ezt a cikket, biztos olvastál már különböző mélységben kommunikációs, konfliktuskezelési tippekről, ötletekről, amelyeket ha kipróbáltál, hát finoman szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Mi lehet az oka ennek?

  • elképzelhető, hogy a gyakorlás hiánya miatt saját magadnak is kicsit idegennek hatott, elütött a megszokott kommunikációtól vagy szimplán döcögős volt,
  • lehet, hogy nem a megfelelő szituációban alkalmaztad, vagy akaratodon kívül, kicsit „fegyverként”, manipulációként használtad, mert kihagytál egy fontos lépést:

ez a fontos lépés a kapcsolódás, amivel nap, mint nap percről percre köteléket teremtünk a másikkal, illetve megkíséreljük, a sok kis kapcsolatteremtés egymásba fonódva adja ki egy kapcsolat mintázatát. Ha a kapcsolódási kísérleteink pozitívak és a kötelékteremtést szolgálják és erre a társunk pozitívan reagál, akkor egy erős egészséges, rugalmas kötelék tud kialakulni.

“Connection before correction” (Rosenberg): kapcsolódás a másikhoz, mielőtt bármilyen „javításba, helyreállításba” belekezdenénk. Ha a tudatunkat, szívünket, lelkünket nem állítjuk át kapcsolódó üzemmódba, akkor minden egyébként jól működő eszköz csak üres technika, ami erőltetett, izzadtságszagú lesz.

De hogyan is kapcsolódjunk?  Hogyan álljunk át kapcsolatteremtés üzemmódra?

Itt jönnek a kötelékteremtés, illetve a kapcsolatteremtés bástyái:

Empátia

Ahogyan az empátia természetéről kezdtem el kutakodni, rájöttem, hogy a köztudatban jelentősen félreértelmezik. Sokak számára az empátia kimerül annyiban, hogy meghallgatják a másik személy gondjait, kéretlen tanácsokat adnak, sajnálják stb.

De mi is a valódi empátia, egy összetett készség/képesség: (ld. Brené Brown és Daniel Goleman munkássága)

  • abbéli képességünk, hogy megértsük a másik személy nézőpontját
  • abbéli képességünk, hogy beleéljük magunkat a másik érzelmeibe
  • abbéli képességünk, hogy megértsük mit kíván tőlünk a másik személy

Az empátia valódi természete: kapcsolódás a másikhoz, és önmagam azon részéhez, ami képes átérezni a másik problémáját anélkül, hogy:

megoldást keresne, „Félek, nem tudok teherbeesni, olyan régóta próbálkozunk hiába…” – Hm, gondolkodtatok örökbefogadáson? Esetleg rögtön kettőn?

bagatellizálná, ötletelne

-„A főnököm megint ordibált velem”

–„Afrikában éheznek, ez a legnagyobb problémád?” Az semmi más főnöke írásbeli figyelmeztetést ad mindenkinek, aki kimegy Wc-re.

nézd a dolog jó oldalát típusú ötletekkel jönne.

-“Attól tartok, a férjem el akar hagyni”

– “De legalább Neked van férjed. Nézd a jó oldalát, több szabadidőd lesz.” (A pozitív gondolkodás fontos, de nem mindenható, illetve megvan az ideje és a helye.)

Ne vegyük el a lehetőséget a másiktól, hogy meggyászolja a veszteséget, hogy átélje a fájdalmat, hanem ismerjük el. Ez a helyzet most róla szól, és a fentiek NEM segítenek. Tudom, hogy sokan csináljuk, de attól még nem segít, csak ront a helyzeten.

 Mert nem megoldást kell adni a másiknak, hanem megértést.

Ha Te is gyakran csináltad ezek valamelyikét, először fogadd el, hogy ez a legritkább esetben segítség, illetve nehéz ezekkel a beidegződésekkel felhagyni. Aztán azt is fogod tapasztalni, hogy öntudatlanul azért „delegalábbozunk”, ötletünk oldalát, mert így kívül tudtunk maradni. Kívül a másik fájdalmán, veszteségén.

Az együttérzés nem feltétlenül azt jelenti, hogy egymás vállán zokogunk, és versenyt itatjuk az egereket, hanem azt, hogy emberi bánásmódra kell törekedni, elfogulatlanul és nyitottan észrevenni, hogy a másik hogyan érzi magát és az adott pillanatban mire van szüksége. Ezt úgy tudom megérteni, ha kapcsolódom magamban ahhoz az érzésekhez, tapasztalatokhoz, amelyek a másik adott helyzetéhez kötődnek. De ügyelni kell arra, hogy nem a saját élettapasztalatomból kell kivetíteni az ő lehetséges érzéseit. (pl. ha én szorongok egy prezentáció megtartásától feltételezem, hogy a páromból is ugyanezt váltja ki)

Ennek érdekében érdemes a saját gondolataimtól, érzelmeimtől, tapasztalataimtól tenni egy lépést hátrább lépni. A kutatások szerint az empátiás törődés ambivalens érzés: amygdala veszélyérzékelő radarja párhuzamosan kapcsol be az oxitocin (kötődés!) hormon megjelenése mellett. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy nehéz a maga komplexitásában alkalmazni.

Szóval ha empatikusak akarunk lenni, ne próbáljuk magunkat a másik helyébe képzelni. Próbáljuk inkább az ő érzéseit és az ő tapasztalásait megérteni, elfogadni.

Elfogadás:

Elfogadás: nem beletörődés, nem megalkuvást jelent, hanem azt, hogy nem küzdünk a valóság ellen, a valóság elemeivel dolgozunk. Az elfogadás azt is jelenti, hogy tisztelni kell a különbségeket egymásban.

Ahhoz, hogy ezt az eltéphetetlen köteléket ki tudjuk alakítani, szükségünk lesz egy döntésre, hogy változtatni akarunk. (magunkon is), el kell fogadni, hogy ez a változás nem egyik napról a másikra történik, hogy vélhetően ez a változás nem lesz könnyű. A döntésért és a változásért is felelősséget kell vállalni. Meg kell érteni, hogy ehhez bizonyos dolgokat el kell engedni pl. a másik hibáztatását, a hamis elvárásokat, illúziókat. Egy nézőpontváltást kíván meg, hogy egyrészt a másik szemüvegén is meglássuk a dolgokat, illetve elfogadjuk, tiszteljük az Ő igazságverzióját is. Elfogadom, hogy Te másként látod, gondolod, érzékeled az adott problémát, benyomást, és ezt tiszteletben tartom, és arra kérlek, hogy ugyanezt tedd meg velem szemben.

Fontos figyelmeztetés: vannak olyan mérgező, érzelmileg,esetleg fizikailag bántalmazó kapcsolatok, ahol a párkapcsolat javítását célzó szelíd, együttműködésen alapuló kommunikációs, illetve konfliktuskezelési eszközök hatástalanok, NEM MŰKÖDNEK mert itt valójában nem konfliktusról, hanem súlyos határátlépésről van szó, amely erre szakosodott terápiás segítséget igényel. „…ha a tisztelet és a jóakarat jelen van egy kapcsolatban, más kérdések is megoldhatóak. Amíg azonban a kapcsolatot a szóbeli erőszak uralja, és a bántalmazónak az a ki nem mondott igénye, hogy uralkodjon a társa felett, alig történhet előrelépés, ha egyáltalán van esély az előrelépésre.” /További információ: Patricia Evans: Szavakkal verve. Szóbeli erőszak a párkapcsolatban, illetve: www.nane.hu/

“A veszekedés összeköt” – érzékeny konfliktuskezelés 1. rész

Érzékeny konfliktuskezelés 1. rész

„A veszekedés összeköt.” (Bach-Weyden) Érzékeny konfliktuskezelés – sorozatindító

Ezzel a sorozattal elsősorban az a célom, hogy kicsit jobban megértsük, hogyan alakulnak, működnek a konfliktusok, mitől épít és hogyan rombol egy konfliktus, attól függően, hogyan kezeljük (nem kezeljük), illetve hogyan tekintünk rájuk.

Mire számíthatsz ebben minisorozatban?

  • A konfliktuskezelés 0. lépése, kötelékteremtés jelentősége
  • Beletekintünk a konfliktusok legmélyebb bugyraiba, mi van a veszekedések felszíne alján?
  • Átnézzük a konfliktuskezelési stratégiákat, típusokat.
  • Romboló veszekedések, visszatérő témák
  • Mediáció, párkapcsolati coaching miben segíthet
  • Konfliktuskezelési technikák a hétköznapokban
  • Változás útjai
  1. rész: A konfliktusokról

Egész életemben átugrottam a bevezetőket, Te ne tedd, fontos dolgokról szeretnék írni 🙂

A konfliktus az élet és a kapcsolatok természetes körforgásából alakul ki, a fejlődés elkerülhetetlen része. Ha egy napod végignézed, hány konfliktusba keveredtél (vagy keveredhettél volna), illetve mennyinek voltál szemtanúja, bizonyára egyetértesz velem, hogy ez átszövi az életünket, és attól, hogy elegánsan átsiklunk rajta (értsd: szőnyeg alá söprés), vagy a másikat meg sem látva, hallgatva „erőből lenyomjuk”, még vannak és dolgoznak. Ellenünk vagy értünk.

A konfliktus olyan, mint a levegő, lehet éltető, feltöltő, mint a friss hegyi levegő, de lehet mérgező is, fojtogató, vagy éles, mint amikor a hajnali mínusz 20 fokban kinyitod az ablakot. Lehet napfény, tavaszi virág illata, de lehet torokkaparó égetett műanyagszagú, amitől könnyezik a szemed, és napokig érzed a hajadban.

Mi is a konfliktus: vita, nézeteltérés, véleménykülönbség, összecsapás, küzdelem, civódás, erőteljesen negatív felhangja van. Vagy csak rossz a marketingje? Pedig egy vita, nézeteltérés, nemcsak destruktív, hanem konstruktív, építő jellegű is lehet.

Akkor destruktív, romboló, ha nem kezeljük, vagy nem megfelelően kezeljük. Természetesen ez nemcsak párkapcsolati konfliktusokra igaz, hanem minden emberi kapcsolatra, legyen az egy családi, baráti, munkahelyi kapcsolat, szomszédok, a mindennapi tevékenységeink, bevásárlás, posta, közlekedés, ügyintézés során előforduló kisebb nagyobb döccenőkre, nézeteltérésekre vitákra. Még ha egy lakatlan szigeten élsz, teljesen egyedül, akkor is szükséged van tudásra, megértésre a konfliktuskezelés területén. Hiszen gyakran saját magunkkal vannak a legnagyobb horderejű konfliktusaink, legbelül. Szerepkonfliktusok, feldolgozatlan veszteségek, elfojtott érzelmek, megannyi veszélyforrás, amelyek aláaknázzák kiegyensúlyozottságunkat, lelki békénket, egészségünket.

Szemléletváltásra van szükség, hogy meglássuk a konfliktusban a kihívást, hogy megoldandó problémának fogjuk fel, amely új utat nyit a másikhoz és önmagunkhoz, együttműködésre ösztönöz, párbeszédre tanít a másik emberrel. Ha jól kezeljük hidat képez az emberi kapcsolatainkban, fejlődésre ösztönöz és megerősít.

Ha elfogadjuk, hogy a viták, nézeteltérések természetes velejárói az emberi kapcsolatoknak, akkor az is egyértelmű, hogy mindannyian konfliktuskezelők vagyunk, hiszen valamit kezdünk ezekkel a konfliktusokkal. Ki leordítja a másik fejét, becsapja maga után az ajtót, így kiadva magából a feszültséget, van, aki a végletekig alkalmazkodik és nyel, van, akit csak a győzelem motivál, van, aki örökös megoldás vagy kompromisszumkereső.

Az is gyakori jelenség, hogy más-más emberi kapcsolatban vagy szituációban más módon kezeljük a konfliktusokat, vitákat. Van olyan is, hogy van lehetőség előre, jó időben felkészülni egy konfliktus kezelésére, van, hogy villámcsapásként ér.

De hogyan és mit? Mi a végkimenetele? Hogyan érezzük magunkat utána? Hogy érzi magát a másik? Lehangoltan, mérgesen, szorongva, bizalom vesztve, dühösen, szomorún, sebzetten, tele veszteségérzettel, kiszolgáltatottsággal?

A jó hír, hogy az érzékeny, tudatos konfliktuskezelés tanulható, illetve nem muszáj rögtön ügyvédhez, bírósághoz rohannod, ha valamilyen problémád van, nagyszerű alternatív vitarendezési eszközök (pl. mediáció) érhetőek el.

Hogy miért érzékeny konfliktuskezelés? Mert hiszek abban, hogy megfelelő tudással, rálátással, felelősségérzettel másként tudunk viszonyulni magához a konfliktus jelenségéhez és a vitában álló másik személyhez, illetve önmagunkhoz is. Ha megismerjük saját magunkat, illetve a hozzánk közel állók mozgatórugóit, akkor nem elsodor minket egy nézeteltérés, hanem lassan-lassan képessé válunk (valamelyest) uralni, kézben tartani.

A címbeli idézet veszekedés/vita valóban összeköt, ha jól használjuk, ha lehetőségként, megoldandó feladatként tekintünk rájuk. Tartsatok velem a sorozat többi részében is.

Ha tetszett, örülök minden visszajelzésnek, véleménynek, illetve, oszd meg másokkal is, hátha érdekesnek találják.

Szép napot kívánok: Réka

Kényelem kontra fejlődés – párkapcsolati buktató VIII.

„Az szól mellette, hogy kényelmes…”  – sokáig visszhangzott a fülemben, amikor az egyik ismerősömmel a jelenlegi munkahelyének előnyeiről beszélgettünk.

Mostanában egyébként kísért ez a mondat, mondhatni minden utcasarkon szembejön a kényelem kérdése (és most NEM az agyonkoptatott komfortzóna elhagyásáról szeretnék írni, főként nem a fogyasztói társadalomról).

Kényelmes-e a világunk? Jó ez nekünk? Mit nyerünk? Mit veszítünk?

Meglehetősen. Nem szeretnék sok szót pazarolni arra, hogy a dédanyám, nagyanyám még kézzel mosott és hol volt, még a Tesco házhozszállítás, online vásárlás, de arról azért megemlékeznék, hogy nagyanyám mennyire megbecsülte az automata mosógépét. Borcsának hívta, és tökéletesen tisztában volt vele, hogy mennyire megkönnyíti az életét. Én szinte soha nem mostam kézzel (a táborokat leszámítva), és fogalmam sincs, hogy ez mekkora könnyebbség, sőt nem is nagyon gondolok rá.

Szóval ez a világ rendkívül gyors, minden fogyasztói és információs igényünket kiszolgálja. Ez kényelmes, hiszen pár gombnyomással elintézhetünk egyébként fontos időigényes dolgokat, olyan dolgokat is rendelhetünk távoli vidékekről, aminek előtte a létezéséről sem tudtunk.

Ez a világ arra programoz, szocializál minket, hogy MINDENT akarjunk, hogy ezt a mindent AZONNAL akarjunk, ja igen, és lehetőség szerint ezt a mindent azonnal NULLA ERŐFESZÍTÉSSEL akarjunk.

Múlt hétvégén a Kőröshegyen szedtünk levendulát, csodás hely, fantasztikus illat, lélegzetállító kilátás a Balatonra, és emberek komolyan fel voltak háborodva, hogy nem kettő másodperc alatt vág le egy hatalmas csokrot. Persze én sem vagyok különb a Deákné vásznánál hetek óta nem iszom az imádott áztatós csipkebogyó teámat, mert azt egy éjszakán áztatni kell, és ha megkívánom, nem tudom RÖGTÖN fogyasztani.

Ezt türelmetlenséget érni tetten, hogy minden problémára azonnali megoldást szeretnénk, mohóságunkat hatékonyságnak álcázva a mindennapok során.

Begyűrűzik ez a jelenség a párkapcsolatunkba, családi életünkbe is.

  • egyrészt a párunkkal szemben is kialakul a fenti, „minden igényemet azonnal, tökéletesen szolgálja ki” elvárás, ami irreális (lásd még a maximalizmus kapcsán írt cikkemet)
  • másrészt a kényelem gyakran olyan szokásokat alakít ki, ami rombolja a kapcsolatot, illetve elkényelmesedünk, ami szintén nem kedvez annak, hogy az az idős pár legyünk, akik kézenfogva grasszálnak a tengerparton 🙂

Ilyen szokásokat, attitűdöket eredményezhet:

  • A kényelem miatt beszélgetünk rutinból, előre gyártott panelekre, közhelyekre szorítkozunk, valódi párbeszéd helyett, ahol érzéseket, gondolatokat, egyéni valóságokat cserélnénk ki.
  • Kényelemből (vagy lelki, szellemi, testi kifáradásból) tévézünk, pörgetjük a közösségi média színes szagos oldalait.
  • Kényelemből nem megyünk bele egy-egy kényesebb kérdés megbeszélésébe, sokszor kényelemből, automatikusan kerüljük a konfliktusokat.
  • A jelen kényelme érdekében feláldozzuk a hosszú távú, jelentős célokat. Pl. egyszerűbb engedni a gyerek hisztijének a pillanatnyi nyugalom érdekében, de valamilyen szinten ilyen a klímaváltozás elleni (nem) küzdelem is.

Mikor lesz a kényelemből megalkuvás?

Ha sorozatosan a kényelmet részesítjük előnyben vagy a kényelem motivációja okán fenntartunk olyan helyzeteket, amelyek rombolnak, negatív energiákkal töltenek el, megakadályozzák saját és a társunk fejlődését. Ellaposodunk, mi is és a kapcsolat is.

Mi a fejlődés? – Egy elmozdulás, egy erőfeszítés egy jobb irányban, lehetőség, hogy energiát tegyünk egy számunkra fontos dologba, tanulási folyamat. Igen, a kényelmetlen helyzetek általában tanítanak valamit a világról, a párunkról, saját magunkról.

Küzdésre, megértésre, elfogadásra, türelemre sarkallnak és nem utolsósorban rengeteg élményt adnak.

A kényelem ezeket eltompítja, láthatatlanná teszi, és elhiteti velünk nincs is energiánk megtenni a fontos dolgokat, hiszen lehet, hogy abba erőfeszítést kellene tenni, vagy ne adj’Isten elfáradnánk. A kényelem közönyössé is tehet.

Kamaszkoromban volt a szüleimnek egy -akkoriban bosszantónak vélt – szokása, ha beköszöntött a jó idő, hétvégente mentünk biciklitúrázni. Korán kellett kelni, és a jó idő fogalmába minden fagypont feletti hőmérséklet, így a felhőszakadás, sár, emelkedő a tűző napon.  Vagy a vándortábor, a vízhólyagokkal, csővázas hátizsákkal, vagy amikor a lavina fogsága estünk.

Érted? Ezekre emlékszem és elmosolyodom. Azokra nem igazán, amikor a kanapén hevertem.

Szóval, ha legközelebb valami mellett a legfőbb/egyetlen/nyomós ok a kényelem, lehet, hogy ideje felülvizsgálni.