Önszeretet nélkül nincs társszeretet

Az önszeretet hiánya nemcsak abban mutatkozik meg, hogy nincsen önbizalmunk, vagy nem vagyunk elégedettek magunkkal. Az önszeretet hiánya drámai hatással van a párkapcsolati szeretet áramlására.

Az egyik romboló hatása, hogy folyamatosan a társunktól várjuk a megerősítést, a szeretetének állandó bizonyítását. Mázsás teherként nehezedik ez a másikra, hiszen nemhogy kettő helyett kell szeretni, hanem egy olyan belső forrás pótlását várjuk el tőle, amelyre nem képes és nem is lehet képes.

A másik sorvasztó hatása, hogy kételkedünk a másik szeretetében, hiszen újra és újra a vállunkra ül a kisördög és azt suttogja: „Vajon mikor jön rá, hogy nem vagyok elég jó, elég csinos, elég okos, elég kedves?” Hiszen ha magadat nem szereted, nem becsülöd, nehezen fér a fejedbe, hogy mégis mit lát benned a férjed.

Mindkét hatás konfliktusokat, játszmákat gerjeszt, aláássa a párkapcsolat békéjét, bizalmi, szeretetteljes légkörét.

Szóval saját magunk testi-lelki-szelleme jóléte és a párkapcsolatunk érdekében is érdemes jóban lenni magunkkal, szeretni, tisztelni, becsülni magunkat.

Rendben, de hogyan gyakoroljuk az önszeretetet?

Az önszeretet gyakorlásához is szuper mankó Gary Chapman 5 szeretetnyelvének az önszeretetre való átültetése. Az alábbi néhány példa megmutatja, hogyan alkalmazzuk a saját magunkkal való szeretetteljes viszony építéséhez az „önszeretetnyelveket”.

Elismerő szavak: megerősítések, mantrák napi gyakorlása, saját magunk dicsérete, vállon veregetése, akár saját magunk előtt, akár társaságban, kedves belső párbeszéd (ezzel párhuzamosan önmagunk szidalmazásának, becsmérlésének leépítése)

Minőségi idő: mozgás, tánc, hobbi gyakorlása, utazás, kirándulás egyedül, női rituálék beiktatása

Ajándékozás: lepd meg magadat apró ajándékokkal, vagy vegyél egy csokor virágot

Szívességek: húzd meg a határaidat, szentelj időt a céljaidnak, segítsd a „jövőbeni énedet” tervezéssel (pl. készítsd ki a másnapi ruhát, tervezd meg a menüt ), rendszerezz, egyszerűsíts az életeden, jelölj ki időt a pihenésnek

Testi érintés: bőrápolás, szépségápolás, illatos fürdő, masszázs, nyújtás, öleld át magad

Bármit is választhatsz, a lényeg, hogy kedvesen, nyitottan közeledj saját magad felé. Figyeld meg, hogyan esik magadtól a különböző formájú törődés.

Életigenlő Életstílus

Életöröm, életigenlés

Kapaszkodó nélkül sodródni az árban… végnélküli panaszáradatot zúdítva a körülményekre, az időjárásra, a gazdaságra, az utca emberére, de főként az Életre. 

Igen ez a Lány, sok évvel ezelőtt dacolt az Élettel, nem értett, miért nem lehet boldog, elégedett, amikor „én mindent megtettem…” Lázadt az Élet ellen, de paradox módon nem tett semmit. Úgy érezte már rengeteget fejlődött önismeretben, elrendezett jónéhány problémás helyzetet. Az Élet azonban továbbra sem kényeztette. Legalábbis úgy tűnt…

Csak teltek a napok, és minden nap végeláthatatlan küzdelemnek tűnt, írhatnám, hogy cél nélküli, hiszen a „cél” a túlélés volt. Túlélni a vihart, a problémacunamit.

Aztán egy ihletett pillanatban a Lány megvilágosodott és hirtelen értelmet nyert a sok megosztott „Vedd kezedbe az Életed” közösségi média poszt😊 

A Lány lekuporodott az előszoba szekrény tükrével szemben és azt kérdezte magától:

„- Hol vagyok én? Vajon mennyire tükröz az Életem engem? Ha egy vadidegen végignézné a napomat milyen következtetést vonna le, milyen ember vagyok? Mit szűrne le belőle? Közelebb kerülne a személyiségemhez, az intellektusomhoz, az örömeimhez, vágyaimhoz? Látja-e mi tölt el izgalommal, lelkesedéssel? Megmutatja-e az értékeimet, és azt, hogy milyen viszonyt ápolok magammal?”

Az az egy kérdés rengeteg kérdést szült, és elkezdődött egy véget nem érő belső párbeszéd, az igazi önismereti utazás.

No de hogyan lettek kapaszkodói a Lánynak az utazás során? 

A Lány, aki ha kellett, nagyon rendszeres és kitartó tudott lenni, először összeírt egy listát (Amit Szeretek az Életben és amit értékesnek tartok) és elkötelezte magát mellette.

Aztán végignézte a szokásait és összevetette az értékekkel (ez rendkívül fájdalmas szembenézés volt), ilyenek voltak rajta: „Hú nekem fontos az egészség, mégis ennyi édességet eszem? Fontos a boldogság, de mikor nevettem úgy igazán?”

Az értékek töltik meg szeretettel, valódi jelentéssel a szokásokat, és az önbecsülés lesz a belső irányú az utazás során.

Ha a Lány felvett egy új szokást ezt kérdezte magától:

„Tudok-e ezzel az új szokással kapcsolódni magamhoz?”

„Átszűrődik általa a derű a mindennapok szövetének apró résein?”

Az Élet önmagában is egy hatalmas érték, egy alapkő, a mindenség szíve. Ideje beleszeretni az Életbe.

A kérdés (tudom a sokadik): Tisztelem-e magamat annyira, hogy az értékeimnek megfelelő szokásokat alakítsak ki?

Az értékvezérelt szokások segítenek kialakítani egy Életigenlő Életstílust. Ápolják az önbecsülést.

A Lány időközben Nővé érett, az Élet továbbra is hullámzik, de a Lány tudja, hogy a hullámok mélyen az élet tengere nyugodt, békés. Biztos bázis, ami megtart minket. A Lányból lett Nő szereti az Életet.

Édes semmittevés – Óda az Élethez

Édes semmittevés – derű és könnyedség

Ülök egy kávézó napsütötte teraszán és belekortyolok a kávémba. Beszívom az illatát és mosolygok mert a piros rúzsom foltot megint hagyott a fehér porcelánon. Fel kell vennem a napszemüvegemet, mert elvakít a fény, a karomnak keserűnarancs és napillata van. 

Most minden olyan egyszerű, szilajul ide-oda cikázó gondolataim is lecsendesülnek, visszakanyarodnak a pillanathoz. Minden idegszálam körülöleli a jelent és én elmélázom. Mosolygok magamban, aztán figyelmemet ismét kifelé fordítom.

Magam sem tudom mitől, de elönt a derű. Könnyűnek, lebegősnek, illatosnak tűnik a világ.

Van a könnyedségben valami laza elegancia. A valódi könnyedség nem felszínesség, mélység húzódik mögötte önismeret és biztos ízlés. Tudom, hogy honnan jöttem és hova akarok eljutni, kérdések, amelyekre keresem a választ. De ez most mellékes, most a jelen számít. A derű, ami a belső tartásból és valami olyan bizonyosságból fakad, hogy biztonságban vagyok: Békében vagyok magammal. Ezt a biztonságot az önszeretet és a világba, egy felsőbb erőbe vetett bizalom táplálja. Nincs bennem küzdelem a valóság ellen, elfogadom az élet történéseit. Nem félek hibázni és a legkevésbé sem érdekel mit gondol rólam a határidő naplóm és a környezetem.

Nincsen most dolgom, a fejemben lévő erőszakos tevékenység ellenőr is elcsitul (neki képzeletben egy Campari szódát rendeltem és egy nyugágyba parancsoltam😊), puhán belesüllyedek a létezés örömébe. A szempilláim ólomsúllyal nehezednek a szemhéjamra, becsukom a szemem. Álom és ébrenlét édes, illékony határán billegek. 

Hirtelen feltámad a szél, hűvös virágillatot hoz, és én szorosabbra húzom a ballonkabátom övét. Tovább sétálok szívemben a pillanat lüktetésével.

Hát ilyeneket engedek meg magamnak. Hát ilyen élményeket engedek magamhoz, magamba.

Nem mindig könnyű, hiszen rendkívül tevékeny családból származom, sokáig a teljesítmény volt az elégedettség (vagy elégedetlenség?) és a siker fokmérője. Büszke voltam magamra, hogy mennyire pörgős vagyok és fáradhatatlan. Akkor voltam elégedett, ha minél több mindent pipálhattam ki a teendőlistámról. Ma már az tölt el büszkeséggel, ha át tudom adni magam a létezés örömének és meg tudok állni, dacára a rengeteg feladatnak. 

Hiszek abban, hogy ezekben a mélázós, de sokszor kristálytiszta tudatossággal felruházott percekben vagyok a legmélyebb önmagam, és talán ilyenkor kapcsolódom magamhoz a legősibb, legspontánabb módon.

Az olaszoknak van erre egy imádnivaló kifejezése: dolce far niente, vagyis édes semmittevés. Azt hiszem, ha egy kicsit megállunk és megengedjük magunknak, hogy ne rágódjunk semmit, ne csináljunk semmit, a valójában a léleknek adunk teret, hogy a maga ösztönös fogékonysággal beengedje az életet. Túlcsorduló édességgel.

Cselekedj! – apró lépések a változásért

„A séta során döntő fontossággal kapcsolódunk a világhoz, ugyanakkor egyszersmind a séta teszi lehetővé, hogy megismerjük a világot a testünkkel, illetve a testünket a világ által.” (Rebecca Solnit)

Az év vége és az új esztendő kettős feladattal bír, letisztítani magunkról a múlt hordalékait, beépíteni az értékes tapasztalatokat, és újult lendülettel vessük bele magunkat az Életünkbe.

Vagy nem? Ne ostorozd magad, ha nem vagy képes könnyedén elengedni a tavalyi évet, vagy semmi motivációd sincs nagyratörő, grandiózus tervek kitűzéséhez. Az is lehet, hogy súlyos gondok nyomasztanak, és már ezt a hétindítót sincs kedved felolvasni, mert torkig vagy az optimista-szuperizgalmas évindító célkitűzésekre buzdító bejegyzésekkel.

Lehet, hogy tehetetlennek érzed magad és úgy érzed, nincs mozgástered, sodródsz az árral, ki vagy szolgáltatva mások kénye-kedvének. 

A tehetetlenség legjobb ellenszere a cselekvés. A bizonytalanság orvossága a cselekvés. A célok megvalósulásának esszenciája a cselekvés. Az élet mozgás, amit a cselekvés hajt.

A cselekvés magabiztossá tesz és megszabadít a tehetetlenségtől. A híres tanult tehetetlenség kísérlet kutyáit ( a kutyusok korábban leszíjazva áramütést kaptak, majd a kísérlet következő nap már hiába nem voltak leszíjazva, mégsem menekültek az áramütés elől) is újra meg lehetetett tanítani a cselekvésre, azáltal, hogy megmutatták, nekik, hogy lehet cselekedni. Szabályosan átvonszolták a biztonságos térfélre. Mi emberek is képesek vagyunk átvonszolni magunkat a sokszor saját magunk állított korlátokon a cselekvés erejével.

Kezdjük például a sétával! Gyere járjunk egyet! A séta kizökkent, a kopogó lépteink megnyugtató monotonitása kellemesen ellazítja zsibongó elménket, karbantartja a testünket, a változó környezet új inspirációt ad, friss gondolataink támadhatnak. Lehetőséget ad, hogy testünk és a lelkünk is megérezze, hogy mozgásban vagyunk, cselekszünk.  Így újév környékén alkalmat adhat arra, hogy elmélázzunk és szó szerint magunk mögött hagyjuk a régit és új irányba rendeződjünk. „Milyennek szeretném az életemet? Milyennek szeretném megélni a párkapcsolatomat? Milyen irányba tudok fejlődni?” Néha  válasz nélkül is tovább dolgoznak bennünk ezek a kérdések és tudatosabbak, önazonosabbak leszünk általuk.

Ha bármilyen cél vagy vízió kibontakozik előtted, kérdezd meg magadtól:

„Mi az a pici, apró lépés, amit meg tudok tenni a cél érdekében?”

Ez az apró lépés, lehet, hogy tényleg picike: egy mosoly a párunkra, egy kedves szó, egy pohár víz, egy 10 perces közös séta. A lényeg, hogy tegyünk valamit minden egyes nap. Segít abban, hogy ne érezd magad áldozatnak, hanem sokkal inkább magabiztos nőnek. A magabiztosság építi az önbecsülést és pezsdíti a jó közérzetünket, ami kihat a párkapcsolatra, családra. Szóval ugrás a cipellőbe és sétára fel!

Szokások – a változás láthatatlan cinkosai

Túl a Szilveszter, az évértékelők, számadások ideje, s nyakunkon az Új Év,  az elmaradhatatlan fogadalmakkal (fogyókúra, elkezdeni sportolni, abbahagyni ezt-azt…), sokszor eleve kudarcra ítélt merész elhatározásokkal, hogy aztán januárban csüggedten megállapítsuk, hogy nagyreményű terveink ismét füstbe mentek.

Alapvetően érdemes meglovagolni az újév által kínált TISZTA LAP érzését, mint motivációt, de számos esetben azt tapasztalom, hogy a motiváció önmagában édeskevés, a mindennapok taposómalmában köddé válik.

Amit én figyelmedbe ajánlok, az nem más, mint a SZOKÁSOK. 

Elsőre talán apró, unalmas automatizmusnak tűnnek, de nézzük meg őket alaposabban. 

A mindennapjaink szokások láncolata és ez a sok egymásra épülő szokás teszi ki az életedet, így ha  változtatni szeretnél az életeden, változtass a szokásaidon.Nem nehéz belátni, hogy így van ez a párkapcsolatunkban is, hiszen egyéni és páros szokásaink között is bőven találunk építő, szívet melenget (pl. szerelmes üzenetek küldözgetése), de lehetnek romboló, családi békét aláaknázó szokások is (menetrendszerű zsörtölődés, függőségek stb.). 

A szokások eredetileg apró döntések voltak, amelyeket mindennap megtettünk, míg a folyamatos ismétlődés által a tudatos cselekvés tudattalan készséggé alakult át.  Pontosan attól, hogy egy idő után már nem hozunk egy külön döntést, hanem gondolkodás nélkül cselekszünk, a szokás beivódik a mindennapjainkban, ettől szinte állandónak, megváltoztathatatlannak tűnnek. Sokszor szinte a rabjává válunk régi beidegződéseknek, sőt hajlamosak vagyunk, hogy bizonyos szokásainkkal írjuk le a jellemünket (és másokét is): „tudod, én mindig elkések, Feri folyton káromkodik vezetés közben, Jucihoz nem lehet szólni a reggeli kávé előtt..stb.”

Pedig a szokásaink megváltoztathatóak, kellő odafigyeléssel át tudjuk írni, el tudjuk hagyni őket, illetve új szokásokat tudunk felvenni.„Semmi sem lehetetlen, ha az ember megfelelő szokásokat alakít ki.” (Charles Duhigg)

Első körben mérjük fel, vizsgáljuk fel a szokásainkat, ehhez a legjobb taktika, ha végignézzük és felírjuk tevékenységeinket a nap folyamán: mikor és mit csinálunk, kb. mennyi ideig tart, milyen helyhez kötődik, kivel csináljuk. Ezt a tényszerű felmérést követi egy mélyebb jellegű feltérképezést: miért csinálom azt az adott szokást? mi a célja? mi a mögöttes indoka? szolgál-e téged vagy pozitív energiával tölt-e fel? hogyan érzed magad közben/utána? egészséges-e? feltétlenül szükséges-e? kinek az érdekében teszed?milyen hatással van ez a párkapcsolatomra? konfliktusforrás-e?

Itt kúszik be a képbe az önbecsülés kérdése, az, hogy figyelek magamra, tisztelem és értékelem a testi, szellemi, lelki egészségemet, és ehhez kapcsolódó konkrét, mérhető célokat állítok fel. (pl. hetente egyszer két óra háborítatlan időt szeretnék tölteni a párommal, vagy hetente kétszer 1 órára elmegyek futni stb.) Ha jobb, minőségibb életet szeretnél élni, olyan szokásokkal bástyázd körbe a céljaidat, amelyek ezt szolgálják, illetve érdemes azokat a szokásokat elhagyni, vagy első körben minimalizálni, amelyek ezeket gátolják.

A szokások tartós, hosszútávú kialakítása olykor villámcsapásszerű sikerrel, amolyan„hopp már bele is simult a napjaimba”, de gyakran inkább nyögvenyelős, botlásokkal „nem megy ez nekem, inkább feladom” felkiáltásokkal fűszerezett hosszútávfutáshoz hasonlítható.

Néhány szempont, hogyan ültethetőek át a nagy elhatározások a gyakorlatba:

  • önismeret: tudd, hogy miért, milyen célból akarod csinálni, tisztázd, hogy magadért, illetve a párkapcsolatodért, családodért akarj egy szokást meghonosítani. Fontos, hogy egy belülről jövő késztetés legyen. Bármilyen csábító és bármilyen nehéz megkerülni a közösségi médiát, Te ne másolj másokat, ne egy kívülről jövő nyomásnak engedelmeskedj /pl. ne azért akarj  a mindennapjaidba rendszeres meditációt csempészni, mert az trendi, felkapott, folyton szembejön, hanem mert téged érdekel, vagy csökkenteni akarod a stresszt, barátkozni szeretnél a belső hangoddal stb./
  • motiváció keresése: kíváncsiság, kihívás, az életed feletti kontroll érzése, együttműködés, elismerés utáni vágy motivál-e az új szokás kialakításában?
  • ha el akarsz hagyni egy szokást (pl. nem akarsz folyamatosan nassolni) hasznos végiggondolni, hogy önmérséklő vagy önmegtartóztató típus vagy, vagyis, melyik könnyebb számodra ha előtted van egy tábla csoki – egy kockát eszel és netovább (önmérséklő) vagy egy morzsát sem (önmegtartóztató). Ha sikerült beazonosítani melyik típusban tartozol, az segíthet meghatározni, hogy számodra érdemes  teljesen kiiktatni egy szokást (pl. vasárnap nem internetezem) vagy minimalizálni (pl. vasárnap csak délután 15 percet internetezem)
  • haladj kis lépésekkel, főleg, ha régóta halogatott változásról van szó, vagy ha kétségek gyötörnek a megvalósíthatóságot illetően (ha eddig nem sikerült kettesben időt töltenetek hétköznap esténként, akkor nem annyira reális célkitűzés, hogy mindennap 3 órát beszélgessetek, kétnaponta vacsorázni menjetek)
  • FEGYELMEZETTSÉG: (tudom, szörnyen hangzik) szóval a motiváció megadja a kezdőlökést, de ha végső soron stabilizálni, élővé akarsz tenni egy szokást, az önfegyelem lesz a legjobb barátod. Az önfegyelem és az önbecsülés ugyanis egy tőről fakad. Ha szereted és tiszteled magad, akkor tudod, hogy azt a szokás miért akarod gyakorolni és milyen változást vársz tőle az életedben, akkor könnyebb naponta a jobb élet, a fejlődés mellett döntést hozni és CSELEKEDNI. Nap-nap után. (első körben 30 napig, aztán ameddig szeretnéd) Ne feledd: „Azzá válunk, amit rendszeresen megteszünk.” (SeanCovey)
  • ágyazz meg az új szokásnak: készítsd elő a szokást, nézd meg hova, hánykor akarod beilleszteni a napirendedbe, (írd be a naptárba), mennyi időt vesz igénybe, kell-e hozzá valamilyen eszköz, tárgy, kell-e segítséget kérni hozzá, stb.
  • szokások utánkövetése: ha sikerült meghonosítani, bizonyos időközönként nézz rá, hogyan működik, hogyan érzed magad tőle, beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket? 
  • ünnepeld magad: légy büszke magadra, hogy megtettél egy lépést a fejlődés irányába

Gondolj ki egyetlen egy új szokást, amely a saját magad vagy a párkapcsolatod épülését, jobbá tételét szolgálja, és a fentiek alapján ültesd át a gyakorlatba. Kezdd el ma, legalábbis az előkészületeket! Fontos, hogy 1 db új szokás legyen, amiben motivált vagy, ami izgatottá tesz, ne válassz többet, mert szétforgácsolja a figyelmedet! 

Elegancia a párkapcsolatban –

Gyúrjunk a belső tartásra! Edzés a belső tartás megtalálására, karbantartására…

Belső tartás a mindennapokban

A megbecsült nő bennünk kezdődik, mindjárt mutatom is hogyan.

Tartása van, gerince van, egyenes derék…kislányom úrinő így nem viselkedik (nem nyihog, nem hisztizik), és persze húzd ki magad! – csengenek női felmenőim szavai a fülemben és visszagondolok azokra a ködös, szmogos délutánokra. Nagyanyámnak határozott elképzelései voltak az egyenes fejtartásról, illemszabályokról dafke ötórai teákról. Könyvek a hónalj alatt étkezésnél, Magyar Értelmező Kéziszótárral a fejemen sétálgatni, ami nagyot koppant.

De hogyan is van ez? Milyen az a nő, akinek van belső tartása?

  • biztonságban érzi magát, és biztonságot, támaszt ad
  • kölcsönös tisztelet
  • érett konfliktuskezelés
  • tudja és elfogadja a határait
  • a fejlődés útját járja
  • „elég vagyok érzése” – nem görcsöl, nem versenyez, nem hasonlítgat, nem ítélkezik, nem nyírja a saját önértékelését
  • stabil az önbecsülése
  • biztos ízléssel rendelkezik az élet minden területén
  • rendelkezik kudarctűrő képességgel
  • humora van
  • képes tágabb perspektívából szemlélni az életet
  • kapcsolataiban kölcsönös tisztelet dominál

No, de hogyan fejlődik ki a belső tartás?

Hol van ez a bizonyos belső tartás –izom, a gerinc?

Szerintem az egyik gyökere a TISZTELET – egyrészt az emberi mivoltnak minden élőlénynek járóó tisztelet, illetve értekeinket, személyiségünket, teljesítményünket érintő elismerés.

Hogyan nyilvánul meg ez MAGAM felé? Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:

  • Hogyan gondolkodom magamról?
  • Hogyan beszélek magamról?
  • Hogyan bánok magammal: a testemmel, a lelkemmel, szellemi erőforrásaimmal?
  • Kiállok-e magamért, meghúzom-e a határaimat és védem-e őket?

A másik iránti tisztelet, témánkból adódóan a pároddal szembeni tisztelet megnyilvánulásai:

  • Hogyan beszélek a társamról, vele szemben, a háta mögött vagy saját magam felé? Dicsérem, elismerem, vagy ellenkezőleg becsmérlem, korholom?
  • Hogyan nézek rá? Milyen képet alkotok róla?
  • Panaszkodom-e rá? Büszke vagyok-e rá?
  • Tudok-e rá odaadóan figyelni?

Az ELISMERÉS- re tágabb értelemben szeretnék utalni. Ne pusztán a dicséretre gondoljunk, hanem arra, hogy ismerjem fel a párom és saját magam értékeit és azt tényleg ÉRTÉK-ként, KINCS-ként tartsam számon.

A tisztelet az elismerés nem kikényszeríthető, nem követelések árán szerezhető meg, hanem cselekedeteink, hozzáállásunk, kisugárzásunk, tartásunk fog olyan légkört teremteni, hogy kivívod a tiszteletet.

Ha a belső tartás izom elsorvadt, mert mondjuk soha nem tanítottak meg rá hogyan használd, vagy az élet meggyötört és régen nem használtad, akkor is lehet fejleszteni.

Egy döntés amellett, hogy belső tartással kívánod az életedet élni. Innentől.

Természetesen nem ússzuk meg a cselekvés részét, hiszen ki  hallott már olyan edzésről, ahol nem kell gyakorolni, csak eldöntöm, hogy csupa izom leszek .

A megbecsült nő az önbecsüléssel kezdődik. Jövő héten érkezik a folytatás…

Alázat – párkapcsolati hozzávaló

Párkapcsolati megoldás – a hozzáállásban is rejlik

Alázat

Évek óta tudom, hogy a türelemben fejlődnöm kell. Mese nincs, el kell indulni az úton. Sokszor úgy érzem messzire jutottam, néha elkeseredem, mert mintha a gyermeki énem felülkerekedne és azonnal akarna mindent. Persze, a fejlődés kesze-kusza nem egyenletes.

Mi nem az alázat?: Az önmegvetés, önleértékelés, a gyenge öntudat

Éppen ellenkezőleg: lényege a pontos önismeret, hogy tudjam ki vagyok, honnan jöttem, hova tartok, mit miért teszek, és elismerem a másik fél jogát is ugyanerre. Ismerem a képességeimet és a korlátaimat. Ugyanerre törekszem a másikkal szemben is.

Mi kell az alázathoz?

Türelem:

A türelem elsajátításában a megértés segít, könnyebb úgy a párkapcsolatban is türelmesnek lenni, ha empátiával fordulok a párom felé, próbálom feltérképezni mire van szüksége egy adott pillanatban, mit miért tesz, milyen nehézségei vannak, mire gondol, milyen érzései vannak.

Tisztelet:

Soha ne tévesszük szem elől a másik emberi mivoltát, és tartsuk tiszteletben a különbségeinket, mindenkinek joga van a saját érzéseihez, gondolataihoz, a saját „valóságverziójához”. Igen, akkor is, ha nem egyezik a tiéddel. Ha nem tiszteljük a másikat, a neheztelés, ellenségeskedés, versengés lép a sarkunkra..

Bizalom:

Az életbe, sorsba vetett bizalom. Annak elfogadása, hogy bár nem értem, hogy ez miért történik, de el tudom engedni, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem. Annak tudata, hogy minden rendben lesz.

Biztos bázis – veszélyhelyzeti kapaszkodó

Biztos bázis

Mi a Te biztos bázisod?

A biztos bázisok azok az emberek, célok vagy dolgok, akikhez és amelyekhez különleges kötelék fűz bennünket, vigaszt, védelmet és energiát adnak, különösen a nehéz időkben, mint a fa gyökerei a törzsnek és a lombkoronának a viharban.

A kifejezést John Bowlby (a modern kötődéselmélet egyik atyja) a katonai nyelvből vette át, mint írja „hasonlít egy katonai támaszpont parancsnokságának a helyzetéhez, ahonnan egy harci egység portyára indult és vissza is várják…és az egység csak akkor merészel előrenyomulni és kockázatot vállalni, ha tajgai meg vannak róla győződve, hogy a támaszpont biztos bázis.”

Biztos bázis híján nehéz szituációkban könnyebben válunk a szorongás és a félelem túszává, míg ha rendelkezünk erős biztos bázisokkal az védelmet nyújt a kilátástalanság ellen. Megacélozza az erőnket, kitartásra és a lehetőségekre trenírozza belső látásunkat, vigaszt nyújt, és kézen fogva kivezet, ha bezárkóztál sírva csokit enni a fürdőszobába.

Az én biztos bázisom a szűk és tág családom, minden évgyűrűje, ága és zsenge sarja, a barátaim, életmentő (Na mi van Veletek hívásokkal, üzenetekkel)

Az én biztos bázisom a hivatásom, céljaim (megtépázva, kilúgozva is), és az álmaim.

Néhány álomkép ismeretlen helyekről olyan éles, mintha egy karnyújtásra lenne, tenger sós illata csiklandozza az orrom, érzem a méregerős presszókávé kesernyés utóízét, látom a kedvenc nyári ruhám virágillatát, a pisztáciafagyi üledékes zöldjét.

Nektek mi a biztos bázisotok?

Női szerepek – a női lét ezer arca

Női energiák sokfélesége

A női lét ezer arca

Almakompótot készítek, szerintem most először életemben. Pofonegyszerű, de én lábadozó beteg vagyok és pont olyat szeretnék enni, mint kiskoromban. Amikor anyám/nagyanyám a szemem villanásából, arcom sápadtsági fokozatából tudta az étvágytalan, cserepes szájú  gyerek már tudna enni egy kis kompótot. Mama szegfűszeget tett bele, Anya fahéjat.

Kevergetem a kompótot (bár valószínűleg felesleges) és a láztól, vírustól kimerült, lelassult agyam kihátrál és megérzek valamit a női erőkből.

Nem csak én fogom azt a fakanalat, hanem anyám és nagyanyám is, egyszerre vagyok gyerek, aki hirtelen fellobbanó étvággyal ízlelgeti a sápadt almaszemeket, hanem én is anya vagyok, aki enni ad. Hullafáradtan is. Felnőtt nő vagyok, aki küzd magával, tegyen-e cukrot a kompótba.

Egy női energia által font lánc vagyok.

Hogy miért írom le ezt?

Mert a nőiségnek, nőiességnek ezer arca van, teremtő, gyönyörű, puha, óvó-védő, elfogadó, harcos, túlélő, törődő,  csupa ragyogás és csupa árnyék.

Bennünk élnek az ősi, női archetípusok (C.G. Jung és egyes követői istennő típusként írt le), – melyek pl. a bölcsességet, tudást, szerelmet, művészetet, alkotót, királynői energiákat testesítenek meg -, különböző intenzitással vannak jelen személyiségünkben, de életünk bizonyos változásai, lelkiállapotunk, belső fejlődésünk egyik vagy másik „istennő” dominanciáját hozhatják magukkal.

Nagyanyáim, anyukám fantasztikusan hozták, ezt az ősi gondoskodó, pihe-puha burkot képző, házi tűzhelyet tápláló anyamintát, rengeteg szép gyerekkori emlékem is  e köré társul. A sárgabarack lekvár aranyló csillogása, sajtos rúd és madártej.

Anyukám a sütés terén már némi lázadással hozta ezt a klasszikusnak tekinthető édesanya-nő képet, rám pedig finoman szólva nem annyira jellemző ez a sokak által ideálisnak tekintett sütő-főző gondoskodó anyaszerep. Persze megvan bennem is ez az energia, de nem olyan átütően és nem is jön olyan ösztönösen.

Sokáig mardosott a bűntudat, hogy nem vagyok ilyen, ma már tudom ebben a kérdésben igenis van választásom, nem fogom magamra erőltetni azt a típusú gondoskodó, önfeláldozó anyaképet, ami nem én vagyok. Megengedem magamnak, hogy más útra lépjek, mint a felmenőim, ettől még képes vagyok hordozni azokat az értékeket, de hozzáteszem az enyémeket is.

Kérek egy like-ot, ha érdekelnek bővebben az ősi archetípusok, női energiák, illetve írjak-e a szerepkonfliktusokról?

Réka

Írd ki, írd le, írd össze – az írás a boldogság szolgálatában

Kezeket fel, ki imádja rajtam kívül a szép tollakat, tűfilceket, guszta füzeteket, határidőnaplókat? Ki az, aki még áhítatosan szaglászik a papírboltban? Halmokban állnak a szép füzetek és sajnálod megkezdeni?

Pedig számtalan módon állíthatod a praktikus mindennapok és a lelki életed szolgálatába a füzetecskéket! Igen a színváltós kiscicásat is 🙂

Az agykutatók számtalan fejlesztő hatását ismerik a kézírásnak: fejleszti a kommunikációs képességet, a beszédet, a kreativitást és még a térérzékelést is. Ha kézzel írunk valamit, akkor az agyunk emocionális része is szerepet kap, hiszen alkotunk, és bónuszként a kézzel leírt dolgokra jobban emlékszünk.

Engem mindig megnyugtat a toll sercegése a papíron, ha kézzel akár csak pár szót is felfirkantok emlékeztetőnek, listát írok, jobban tudok koncentrálni, és az összeszedettebbnek érzem magam.

Mire használom a kézírást: konzultációk alkalmával nagyobb súlyt kapnak a leírt célok, ötletek, elérni kívánt állapotok, a mediációs folyamat is írásba foglalt megállapodással ér véget.

Mire használom a magánéletemben a kézírást/írást?

Pármondatos naplóírás:

Sokszor így beszélgetek magammal, korábban írtam az állandó belső párbeszéd fontosságáról, hát ennek remek eszköze a naplóírás: elmélyülésre, elemzésre késztet, letisztulnak a megfogalmazandó érzések, kirajzolódik a valódi probléma, illetve megkönnyebbülök egy-egy nehezebb helyzet papírra vetésétől.

Zsenge koromban én is átestem a „Kedves Naplóm, ne haragudj, hogy (már megint) hetek óta nem írtam…” , de mióta felszabadultam/felszabadítottam magam a napi rendszeres fogalmazványok terhe alól, és csak néhány mondatot firkálok le, a határidő naplómba, sokkal jobban működik a dolog. Néhány hónap, év távlatából visszatekintve néhány sor is lehet jó emlékezetfrissítő, elgondolkodtató, hogy ami akkor foglalkoztatott, mivé fejlődött, érdemes volt-e aggódni (az esetek 99,9%-ban nem!), nem mellesleg a kisfiammal kapcsolatos élményeket is ide jegyzem fel. Róla néhány mondat is értékes kincs. Szóval az a kevésnek tűnő feljegyzés is jóval több, mint a semmi, így ha idő vagy motiváció hiány tart vissza a klasszikus naplózástól, akkor itt a Te naplód.

Hálanapló írása:

Tudom, nagyon elterjedt manapság, de hidd el, nem véletlenül. Még a hálanaplók felkapottsága előtt életem egy nehéz korszakában gyűjtögettem össze minden este „öt dolog, amit imádtam ma” címmel azokat a dolgokat, amiért hálás voltam. Aztán valahogy kikopott az életemből, de mostanság, hogy reneszánszukat élik a hálanaplók, újra rákaptam. Miért? A hála érzése növeli az önbecsülést, az elégedettség érzését, képessé tesz arra, hogy a negatív helyzetekben is meglásd a jót, illetve a hála megélése arra késztet, hogy kiűzze a szívedből a haragot, irigységet, bánatot.

Kedvet kaptál? Akkor vágj bele, mi sem egyszerűbb, fogj bármilyen füzetet (persze ha szeretnél, vásárolhatsz kifejezetten e célra gyártott szépségeket, de ez ne késleltesse a hálanapló elkezdését) és kezd el ma. Vezetheted reggel vagy este, a tapasztalat az, hogy általában a reggeli időszak az általánosabb értékek számbavételére alkalmasabb, míg este a nap történéseit is elemezve, több konkrétumot szedünk össze.

Tippek: a fő szempont a rendszeresség, vezesd naponta, és próbálj minél több konkrét eseményt, dolgot, helyzetet észrevenni, és ahogy a módszer magával ragad , hogy egyre fogékonyabbá az élet szépségeire.

Braindump:

Borítsd ki a szemetet is az agyadból. Ha úgy érzed felrobbansz, vagy a gondolataid egymást kergetik, vagy annyira összetolultak, hogy beleszédülsz, végy egy üres papírt és öntsd rá, válogatás nélkül. Lesz benne teendő, bosszankodás, elmélkedés máskor csupa értelmetlen dolog ömlik ki. Megkönnyebbülést hoz és segít tisztázásban, illetve néha hasznos gyöngyszemek is felbukkanhatnak. Ha a sérelmeinket papírra vetjük, akár utána össze is tépjük, az elengedés egyik apró, de fontos lépése lehet.

Nanowrimo:

A novemberi regényíró kihívás lényege, hogy novemberben minden egyes nap írj 1667 szót, és a hónap végére lesz egy 50000 szavas regényed. A kihívás atyja, Chris Baty szerint az íráshoz egyetlen dolog szükséges, ami nem más, mint a Határidő. Életem első ilyen kihívása teljesen beszippantott, és bár még magamnak sem mutatnám meg, hatalmas élmény volt: hajnalban felkelni, csak hogy pár száz szót bepötyögjek, ködös hajnalakon a cselekményszálakat szőni, a végén holtfáradtan utolsó órákban világot megváltani. Ráébresztett arra, hogy nem kell felhatalmazás, végzettség, diploma stb., hogy (a saját magam szintjén) alkossak és a végeredménytől függetlenül büszkeséggel tölt el, hogy végigcsináltam.

Bővebb információ Timinél, akinél 6 évvel ezelőtt rábukkantam a kihívásra, hálás vagyok Neki 🙂

Ti hogy álltok a kézírással? Mikor és mit írtok kézzel?