Rémesen hangzik, tudom. Szinte már hallom is hogy felszisszensz: De Réka, akkor hol marad a meglepetés ereje, a spontaneitás? – Mindenki nyugodjon meg, helyet szorítunk annak is.
Szóval én meglehetősen szétszórt vagyok, az a típus aki visszaszalad a lépcsőházból a kulcsért, lehajol a gyerekért és kiömlik a táskájából minden, az irodából hazafelé messenger üzenetet küld a kolléganőjének, hogy lekapcsolja a gépet, hát ilyesmi….Ehhez képest igyekszem. Minden este kikészítem a másnapi ruháinkat, táskámat, parfümömet..és ez segít. Pont úgy mint a megfelelő célok kitűzése, teendő listák segítenek fókuszálni a figyelés ez segít fókuszálni a figyelmemet.
Tervezni kell a szerelmi életünket is, hiszen a párkapcsolat magától nem működik, nekünk kell működtetni.
Értékek keresése és célok kitűzése:
Érdemes meghatározni egyéni és közös értékeinket, céljainkat a párkapcsolat minden területén (családi élet, gyereknevelés kommunikáció, intimitás, konfliktuskezelés, pénzügyek, fejlődés, szabadidő eltöltése, életstílus) kitűzni. Külön bontani a hosszútávú és rövidtávú célokat. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a pár arról is beszéljen egymással milyen értékek mentén szeretnék élni az életüket és ezek az értékek, szükségletek mit jelentenek számukra konkrétan. (Pl. minden ember számára mást jelent a családi élet vagy különbözőképpen nyilvánulhat meg a tisztelet, összetartozás érzése)
A nagyobb célokat kisebb célokra bontani, a szokásokat segítségül hívni. A szokásokról itt írtam Nektek.
Prioritások:
mi a Te legfőbb értéked, célod és mi a párodé? Mennyire passzolnak össze? Összeegyeztethető? Mennyire tudjátok egymás céljait, időtöltéseit tiszteletben tartani?
Szóval így szoktunk nekiállni egy párkapcsolati bakancslistának, nemcsak krízisben lévő pároknak, hanem pl. jegyesek, nászutasok, vagy házassági évfordulót ünneplők esetében is, pontosan a megelőzés, a közös fejlődés élményszerzés jegyében.
Ha erre most felkaptad a fejed, elmondom, hogy a párkapcsolati tanácsadásaimban kiemelt szerepet kapnak a BOLDOG párok is! Jövő héten érkezem ezzel kapcsolatos információkkal.
„Az szól mellette, hogy kényelmes…” – sokáig visszhangzott a fülemben, amikor az
egyik ismerősömmel a jelenlegi munkahelyének előnyeiről beszélgettünk.
Mostanában egyébként kísért ez a mondat, mondhatni minden
utcasarkon szembejön a kényelem kérdése (és most NEM az agyonkoptatott
komfortzóna elhagyásáról szeretnék írni, főként nem a fogyasztói társadalomról).
Kényelmes-e a világunk? Jó ez nekünk? Mit nyerünk? Mit veszítünk?
Meglehetősen. Nem szeretnék sok szót pazarolni arra, hogy a
dédanyám, nagyanyám még kézzel mosott és hol volt, még a Tesco házhozszállítás,
online vásárlás, de arról azért megemlékeznék, hogy nagyanyám mennyire
megbecsülte az automata mosógépét. Borcsának hívta, és tökéletesen tisztában
volt vele, hogy mennyire megkönnyíti az életét. Én szinte soha nem mostam
kézzel (a táborokat leszámítva), és fogalmam sincs, hogy ez mekkora
könnyebbség, sőt nem is nagyon gondolok rá.
Szóval ez a világ rendkívül gyors, minden fogyasztói és
információs igényünket kiszolgálja. Ez kényelmes, hiszen pár gombnyomással
elintézhetünk egyébként fontos időigényes dolgokat, olyan dolgokat is
rendelhetünk távoli vidékekről, aminek előtte a létezéséről sem tudtunk.
Ez a világ arra programoz, szocializál minket, hogy MINDENT
akarjunk, hogy ezt a mindent AZONNAL akarjunk, ja igen, és lehetőség szerint
ezt a mindent azonnal NULLA ERŐFESZÍTÉSSEL akarjunk.
Múlt hétvégén a Kőröshegyen szedtünk levendulát, csodás hely, fantasztikus illat, lélegzetállító kilátás a Balatonra, és emberek komolyan fel voltak háborodva, hogy nem kettő másodperc alatt vág le egy hatalmas csokrot. Persze én sem vagyok különb a Deákné vásznánál hetek óta nem iszom az imádott áztatós csipkebogyó teámat, mert azt egy éjszakán áztatni kell, és ha megkívánom, nem tudom RÖGTÖN fogyasztani.
Ezt türelmetlenséget érni tetten, hogy minden problémára azonnali megoldást szeretnénk, mohóságunkat hatékonyságnak álcázva a mindennapok során.
Begyűrűzik ez a jelenség a párkapcsolatunkba, családi életünkbe is.
egyrészt a párunkkal szemben is kialakul a fenti, „minden igényemet azonnal, tökéletesen szolgálja ki” elvárás, ami irreális (lásd még a maximalizmus kapcsán írt cikkemet)
másrészt a kényelem gyakran olyan szokásokat alakít ki, ami rombolja a kapcsolatot, illetve elkényelmesedünk, ami szintén nem kedvez annak, hogy az az idős pár legyünk, akik kézenfogva grasszálnak a tengerparton 🙂
Ilyen szokásokat, attitűdöket eredményezhet:
A kényelem miatt beszélgetünk rutinból, előre gyártott panelekre, közhelyekre szorítkozunk, valódi párbeszéd helyett, ahol érzéseket, gondolatokat, egyéni valóságokat cserélnénk ki.
Kényelemből (vagy lelki, szellemi, testi kifáradásból) tévézünk, pörgetjük a közösségi média színes szagos oldalait.
Kényelemből nem megyünk bele egy-egy kényesebb kérdés megbeszélésébe, sokszor kényelemből, automatikusan kerüljük a konfliktusokat.
A jelen kényelme érdekében feláldozzuk a hosszú távú, jelentős célokat. Pl. egyszerűbb engedni a gyerek hisztijének a pillanatnyi nyugalom érdekében, de valamilyen szinten ilyen a klímaváltozás elleni (nem) küzdelem is.
Mikor lesz a kényelemből megalkuvás?
Ha sorozatosan a kényelmet részesítjük előnyben vagy a kényelem motivációja okán fenntartunk olyan helyzeteket, amelyek rombolnak, negatív energiákkal töltenek el, megakadályozzák saját és a társunk fejlődését. Ellaposodunk, mi is és a kapcsolat is.
Mi a fejlődés? – Egy elmozdulás, egy erőfeszítés egy jobb irányban, lehetőség, hogy energiát tegyünk egy számunkra fontos dologba, tanulási folyamat. Igen, a kényelmetlen helyzetek általában tanítanak valamit a világról, a párunkról, saját magunkról.
Küzdésre, megértésre, elfogadásra, türelemre sarkallnak és nem utolsósorban rengeteg élményt adnak.
A kényelem ezeket eltompítja, láthatatlanná teszi, és elhiteti velünk nincs is energiánk megtenni a fontos dolgokat, hiszen lehet, hogy abba erőfeszítést kellene tenni, vagy ne adj’Isten elfáradnánk. A kényelem közönyössé is tehet.
Kamaszkoromban volt a szüleimnek egy -akkoriban bosszantónak
vélt – szokása, ha beköszöntött a jó idő, hétvégente mentünk biciklitúrázni.
Korán kellett kelni, és a jó idő fogalmába minden fagypont feletti hőmérséklet,
így a felhőszakadás, sár, emelkedő a tűző napon. Vagy a vándortábor, a vízhólyagokkal, csővázas
hátizsákkal, vagy amikor a lavina fogsága estünk.
Érted? Ezekre emlékszem és elmosolyodom. Azokra nem igazán, amikor a kanapén hevertem.
Szóval, ha legközelebb valami mellett a
legfőbb/egyetlen/nyomós ok a kényelem, lehet, hogy ideje felülvizsgálni.
