A női lét ezer arca
Almakompótot készítek, szerintem most először életemben. Pofonegyszerű, de én lábadozó beteg vagyok és pont olyat szeretnék enni, mint kiskoromban. Amikor anyám/nagyanyám a szemem villanásából, arcom sápadtsági fokozatából tudta az étvágytalan, cserepes szájú gyerek már tudna enni egy kis kompótot. Mama szegfűszeget tett bele, Anya fahéjat.
Kevergetem a kompótot (bár valószínűleg felesleges) és a láztól, vírustól kimerült, lelassult agyam kihátrál és megérzek valamit a női erőkből.
Nem csak én fogom azt a fakanalat, hanem anyám és nagyanyám is, egyszerre vagyok gyerek, aki hirtelen fellobbanó étvággyal ízlelgeti a sápadt almaszemeket, hanem én is anya vagyok, aki enni ad. Hullafáradtan is. Felnőtt nő vagyok, aki küzd magával, tegyen-e cukrot a kompótba.
Egy női energia által font lánc vagyok.
Hogy miért írom le ezt?
Mert a nőiségnek, nőiességnek ezer arca van, teremtő, gyönyörű, puha, óvó-védő, elfogadó, harcos, túlélő, törődő, csupa ragyogás és csupa árnyék.
Bennünk élnek az ősi, női archetípusok (C.G. Jung és egyes követői istennő típusként írt le), – melyek pl. a bölcsességet, tudást, szerelmet, művészetet, alkotót, királynői energiákat testesítenek meg -, különböző intenzitással vannak jelen személyiségünkben, de életünk bizonyos változásai, lelkiállapotunk, belső fejlődésünk egyik vagy másik „istennő” dominanciáját hozhatják magukkal.
Nagyanyáim, anyukám fantasztikusan hozták, ezt az ősi gondoskodó, pihe-puha burkot képző, házi tűzhelyet tápláló anyamintát, rengeteg szép gyerekkori emlékem is e köré társul. A sárgabarack lekvár aranyló csillogása, sajtos rúd és madártej.
Anyukám a sütés terén már némi lázadással hozta ezt a klasszikusnak tekinthető édesanya-nő képet, rám pedig finoman szólva nem annyira jellemző ez a sokak által ideálisnak tekintett sütő-főző gondoskodó anyaszerep. Persze megvan bennem is ez az energia, de nem olyan átütően és nem is jön olyan ösztönösen.
Sokáig mardosott a bűntudat, hogy nem vagyok ilyen, ma már tudom ebben a kérdésben igenis van választásom, nem fogom magamra erőltetni azt a típusú gondoskodó, önfeláldozó anyaképet, ami nem én vagyok. Megengedem magamnak, hogy más útra lépjek, mint a felmenőim, ettől még képes vagyok hordozni azokat az értékeket, de hozzáteszem az enyémeket is.
Kérek egy like-ot, ha érdekelnek bővebben az ősi archetípusok, női energiák, illetve írjak-e a szerepkonfliktusokról?
Réka