A nőiesség egy létezésforma, egy különleges minőség. Velünk született kincs, ami zsigerből jön, áramlik és körülölel.
Csupa színbe-illatba burkolt ezerarcú varázslat. Osztozunk ebben az ősi minőségben, mégis totálisan mások vagyunk.
A nőiességünket ugyanis rengeteg dolog formálja az idők során. Percről percre, évről évre, tapasztalásról tapasztalásra alakítjuk a saját nőiességünket.
Ahhoz, hogy megértsük a nőiességünket, gyakran vissza kell nyúlnunk a múltba. És nem, nem elég ha a születésedtől vizsgálódsz, érdemes mélyebbre ásni. Női energia fonta lánc vagyunk: hordozzuk anyáink, nagyanyáink, nagynénink, dédanyáink, ükanyaink genetikáját, tapasztalását, emlékeit, nőiesség üzeneteit. Kimondott és kimondatlan szavak, mondatok láthatatlan alakként ülnek most is a vállamon és egy egész „szabályrendszer”: mi illik, mit tehet meg a nő és főleg mit nem. Ez annak ellenére így van, hogy harcos és kevésbé harcos feministák neveltek, akik egyben rendkívül nőies nők voltak????
Csaknem három éve foglalkozom mélyebben a családfámmal (amit mindenkinek nagy szeretettel ajánlok) és bizton állíthatom, hogy a legelemibb hatást a női transzgenerációs üzenetek tették rám. Visszafejtettünk szálakat és leporoltunk titkos ládikákat, sírtam, nevettem, de leginkább meghatódtam. Egy lépéssel közelebb kerültem ezekhez a csodálatos nőkhöz és talán meg is értettem valamit. Hogy miért színezte aggodalom a jókedvet, mi volt az oka annak a bizonyos fürkésző tekintetnek. Milyen sztori van a pengeéles üzenet mögött. Megértettem saját korábban érthetetlennek tűnő reakciómat, furának vélt gondolatomat, illetve jelentést kaptak az önkéntelenül formálódó szavak, amiket utólag sokszor visszaszívtam volna. Ahogy egyre inkább életre keltek a nőalakok, úgy kerültem önmagamhoz is közelebb.
Kibontakozott egy történet, aminek én is a részese vagyok. Egy szépséges örökség, ami néha nyomja a vállaimat, néha olyan erőt ad, hogy a világot is kifordítom a sarkából.
Könnyű abba a hibába esni, hogy valamilyen nehézségeinkre magyarázatot találunk, és elkeseredetten úgy gondoljuk, nincs mit tenni, hiszen egy erős mintázat tart fogságban minket vagy generációkról generációra ismétlődik valamilyen negatív esemény, ami megtépázza a nőiességünket. A transzgenerációs üzenetek kutatása valódi felelősségvállalás nélkül csupán egy újabb csinos kifogás és önigazolás gyűjtemény.
Megérteni a történetünket a tények, az események szintjén egy fontos lépés az önismereti úton. A következő lépcsőfok annak átélése, hogyan dolgoznak bennünk ezek a nőiesség üzenetek. Hogyan rezonál egy dédmama sztorija a Te élethelyzetedben és mit kaptunk Tőlük. Aztán szemezgetjük ezeket az üzeneteket, ahogyan Hamupipőke válogatta a lencsét: Szolgál-e az üzenet engem, hogyan tudnám átalakítani az én életemre, hogy építsen, erősítsen… felelősséget vállalni… így leszünk képesek egyenes derékkal hordozni és magunkhoz ölelni a mi nőiességtörténetünket.
