Mediátor trükk #13 – Érzelmi szabadságharc

Az  érzelmi rabság egyik formája, hogy úgy érezzük, felelősséggel tartozunk a másik érzelmeiért, rosszkedvéért, pocsék hangulatáért. Ha dühös, biztos mi rontottunk el valamit, ha szomorú, akkor a mi hibánk, ha kimerült, mi fárasztottuk ki…. Pedig nem veheted a válladra a másik rossz hangulatát. Sokszor láthatjuk, hogy ha valamilyen feszültség uralkodik el a családban, akkor a feleség/családanya mintegy „udvari bohócként” görcsösen igyekszik  felvidítani a családot, mindenáron jó hangulatot teremteni.

Nem azzal van a probléma, hogy segíteni szeretnél. Nem azzal van a gond, hogy örömet akarsz csempészni a gondterhes napokba, vagy megfőzöd a kedvenc ételét, ha tudod,  hogy stresszes napja volt. Végképp nem azzal van a baj, hogy törődsz vele.

A gond ott kezdődik, ha Te azt érzed, az Ő rossz hangulata a Te válladon nyugszik és a Te felelősséged, vagy egyenesen a Te hibád. Ebben is van egy évezredes kódolás, hiszen a női gondoskodás, az érzelmi élet rendezése hagyományosan asszonyi erőket kíván. De mindenki a saját érzelmeiért felelős. Mindenki saját maga dönti el, hogyan reagál egy eseményre. A Te döntésed, hogyan reagálsz a párod rosszkedvére, dühére. Jelen lehet lenni  és lehet segíteni, szolidarítani anélkül, hogy átvennéd az Ő érzelmét és magadra pakolnád a felelősséget. 

A másik terület, ami még jobban igényli az óvatos forradalmat a mártírkodás. A mártírkodás alatt azt a végletekig önfeláldozó túlzott alkalmazkodást és az ezt kísérő szemrehányást értem, amivel szintén magunkra és a kapcsolatainkra pakolunk pár tonna rabláncot.

Hogyan is működik ez a mártírkodás? Van egy belső parancs, amelynek hatására elhittük, hogy akkor vagyunk szerethetőek, ha mindig mi teszünk a másik kedvére, mindig mi alkalmazkodunk, magyarán szólva alárendelődünk. Az a tapasztalatom, hogy még a legcsendesebb mártír is jól hallható, látható. Ha másból nem az arckifejezéséből, sóhajaiból tetten érhető az üzenet, hogy ő bizony most feláldozta magát a családjáért. Frusztrációja kivetítése által még a legédesebb sütemény is megkeseredik a szánkban, ha közben azt ecsetelik, hogy hajnali négykor Ő már tésztát kelesztett, míg mások ugye édesdeden szunyókáltak. 

A mártírság alóli felszabadulás kapcsán fontos, hogy nézzük meg milyen erők, hiedelmek munkálkodnak bennünk a folyamatos túlteljesítésre, illetve, hogy a másik oldalon pedig igen is vállaljunk felelősséget az igényeink, szükségleteink felvállalásáért. Az önismeret, öngondoskodás részeként figyeljük meg, mikor mire lenne szükségünk és burkolt szemrehányás, követelés helyett kérésként fogalmazzuk meg az igényeinket.

Feladata: Figyeljük magunkat a héten, gondoljuk végig hogyan áll a mi érzelmi életünk, van-e hajlamunk mártírkodásra, vagy szoktunk-e fogcsikorgatva is a jó hangulat felelősei lenni.

Legyen az empátia a szupererőnk!

Modern nőiesség #12 – A női törékenység

A nőiesség konzultációk egyik állandó visszatérő szereplője a női törékenység. „Könnyű Neked, hiszen olyan Te olyan törékeny kis nő vagy…” – mondják nekem. A „Könnyű nekemmel” amúgy vitába szállnék,...

Önbecsülés építés – biztos ízlés

Az egészséges önbecsülés folyamatos karbantartást igényel. Tettekkel, választásokkal, tudatos döntésekkel építjük. A belső iránytű a biztos ízlés. A biztos ízlés az önismereti utunkon felhalmozódott tudás önmagunkról. A tudás felelősségvállalás...

Modern nőiesség #9 – A női erő I.

A női erőről…- Valóban az erős nők kiváltsága? Vegyes érzések keverednek bennem, ahogyan a női erőről írok. Van-e értelme egyáltalán a „női” jelzőnek, vagy az erő csak erő, bárki...

Az önszeretetről – az önbecsülés érzelmi része

Az önszeretet – az önbecsülés érzelmi részeÖnszeretet nélkül elsorvadunk és saját magunk árnyékai leszünk. Rengeteg ember szenved súlyos érzelmi alultápláltságban, elvágva önmagától, robotként működve élve a mindennapjait. Ezek az...