Kezdd magaddal – „Nem jön senki”

Várunk, várakozunk. Gyerekkorunkban vártuk, hogy jöjjenek értünk az óvodába, iskolába, vártuk a karácsonyt, a nyári szünetet.

Aztán valahogy felnőttként is rajtunk maradt ez a várakozás. Várjuk a tavaszt, a jóidőt, a szerencsés fordulatot. A herceget fehér lovon. Várjuk, hogy változnak a körülmények, végre megváltozik a társunk. Vagyis kívülről várjuk a változást. Várjuk a megmentőt, miközben áldozattá válunk a saját tehetetlenségünknek. Az idő pedig múlik.

„Nem jön senki.” Nathaniel Branden frappáns mondata elsőre sokkoló, aztán felszabadító. Hiszen rájövünk, hogy tényleg nem jön senki. Senkinek nem feladata megmenteni minket, önbecsülést építeni helyettünk, boldoggá tenni minket.

Te jöttél erre a világra és Te emeled fel magad. Senki nem tudja és nem is teheti meg helyetted. Félelmetes? Igen! Felszabadító? Igen!

Kizárólag a saját felelősségünk, hogyan élünk és milyen döntéseket hozunk. A mi felelősségünk stabil és egészséges önbecsülést építeni. A felelősségvállalás felszabadító, hiszen nem kell tovább várnunk senkire. Akár most ebben a pillanatban Te elkezdheted. Egy döntéssel, hogy magadra teszed a fókuszt, és elköteleződsz az önmagadért való felelősségvállalás mellett.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha legközelebb mardos a hiány, rosszul érzed magadat a bőrödben, vagy azt kívánod, bár lenne a társad/gyereked/környezeted megértőbb/kedvesebb/megbízhatóbb, állj meg egy pillanatra.

Kérdezd magadtól, hogy mire van valójában szükséged? Szeretnéd biztonságban érezni magad? Valójában elismerésre vágysz? Ha ezeket meg tudod fogalmazni, már egy fontos lépés a felelősségvállalás felé. Ha megvan a szükséglet, vizsgáld meg, hogyan viszonyulsz hozzá. Pl. Biztonságra vágyom…Bízom-e magamban? Én elismerem-e saját magamat?

Hiszen hogyan ismerne el a párom, ha valójában én sem értékelem saját magamat? A változást magunkkal kezdeni. Ha több elismerést szeretnék, első körben magamat kell szívből elismernem.

Ha nehéz tedd fel a kérdést: Hogyan tudnám elismerni magam? Hogyan tudnék nagyobb felelősséget vállalni azért, hogy elismerjem önmagam? Mi az a pici apró lépés, amit meg tudnék tenni?

Tudod, nem jön senki. Senki sem fog saját magad szeretni és elismerni. Csak Te.

Figyeld meg hányszor várod kívülről a változást, a társad vagy a környezeted részéről. Ilyenkor irányítsd vissza a figyelmedet önmagadra és kérdezd meg magadtól: Mi az az apró lépés, amit én meg tudnék tenni a fejlődésemért?

Modern nőiesség #12 – A női törékenység

A nőiesség konzultációk egyik állandó visszatérő szereplője a női törékenység. „Könnyű Neked, hiszen olyan Te olyan törékeny kis nő vagy…” – mondják nekem. A „Könnyű nekemmel” amúgy vitába szállnék,...

Önbecsülés építés – biztos ízlés

Az egészséges önbecsülés folyamatos karbantartást igényel. Tettekkel, választásokkal, tudatos döntésekkel építjük. A belső iránytű a biztos ízlés. A biztos ízlés az önismereti utunkon felhalmozódott tudás önmagunkról. A tudás felelősségvállalás...

Modern nőiesség #9 – A női erő I.

A női erőről…- Valóban az erős nők kiváltsága? Vegyes érzések keverednek bennem, ahogyan a női erőről írok. Van-e értelme egyáltalán a „női” jelzőnek, vagy az erő csak erő, bárki...

Az önszeretetről – az önbecsülés érzelmi része

Az önszeretet – az önbecsülés érzelmi részeÖnszeretet nélkül elsorvadunk és saját magunk árnyékai leszünk. Rengeteg ember szenved súlyos érzelmi alultápláltságban, elvágva önmagától, robotként működve élve a mindennapjait. Ezek az...