Modern nőiesség #8 – Mutasd magad – A tudatos női önkifejezés

Amikor a meghittséget, a megbecsülést vagy éppen a szenvedélyt hiányoljuk a párkapcsolatunkban, gyakran elsikkadunk afelett, hogy hová tűnt önmagunk hiteles kifejezése.

Sokan abban a hitben élnek, hogy de hát én rengeteget beszélek az érzéseimről, vagy a gondjaimról, pallérozom az elmémet, jól kommunikálok, igyekszem fejlődni…

Mégis azt tapasztalhatjuk, hogy álarcokkal élünk, páncélokat veszünk fel nap, mint nap. Az álarchoz, a páncélhoz nem lehet kapcsolódni. Miért tesszük ezt? Hiszen egyébként mindannyian szeretnénk megélni önmagunkat, valódi mély kapcsolódásban lenni a szeretteinkkel.

Nem okozok túl nagy meglepetést, ha azt mondom a félelem késztet minket arra, hogy elbújjunk egy álarc mögött. Vagyis azért nem merjük felvállalni az érzéseinket, mert abban a tévhitben élünk, hogy úgy ahogyan vagyunk, nem vagyunk elég jók. A „nem vagyok elég jó” érzése pedig a szerethetőségünket kérdőjelezi meg. Ez annyira erős félelem, hogy inkább különböző álarcokat veszünk fel annak érdekében:

  • önfeladás: mindent megteszünk, hogy úgy gondolkodjunk, viselkedjünk, ahogyan a környezetünk elvárja, vagyis mások elvárása szerint élünk
  • túladásban vagyunk: mindenkit kiszolgálunk, igyekszünk mindenkinek a kedvére tenni, saját magunkat az utolsó helyre szorítjuk
  • „erős nő vagyok – mindent megoldok” páncélzat: nem mutatunk érzelmet, fájdalmat, úgy gondoljuk mindent és mindenkit irányíthatunk kontrollálhatunk.

Mindegyik álarc és páncél veszélyes. Hozzánk nő, egyre nehezebb levenni, már-már a személyiségünk részévé válik. És a páncél alatt elsorvad a szív. Elnyomja a személyiségünket, láthatatlanná teszi az értékeinket, tehetségeinket. Lakat alá teszi a gondolatainkat, érzéseinket, gátolja a valódi és hiteles kommunikációt.

Először is (akár írásban) adj engedélyt magadnak, hogy „Merek önmagam lenni”, „Szabadon megélhetem önmagam”, „Szabadon kifejezhetem önmagam”.

Mutasd magad! Hozd felszínre az érzéseidet, hangulataidat, gondolataidat. Tapasztalatom szerint, olykor már a vidámságot, örömöt is nehezen mutatjuk ki, nemhogy a fájdalmat, szomorúságot vagy éppen a haragot. Kezdj el önállóan gondolkodni, saját álláspontot és véleményt kialakítani. Mondd ki, csak az önkifejezés kedvéért!

Ne ragadj le pusztán a beszédnél! Az önkifejezésnek ezer formája van, kezdve a női megjelenésünkön (öltözék, illat, smink, haj stb.), mozgáson át (sport, tánc, zene, séta stb), a kreatív tevékenységekig (írás, rajz, kézműves tevékenység stb.)

A tudatos női önkifejezés egyrészt belső párbeszéd, amivel az önismeretünket formáljunk, másrészt egy szeretetteljes és valódi mélységeket rejtő meghívás a külvilág számára. Felhívás keringőre.

Ha szeretnél a tudatos női önkifejezéseden és kommunikációdon dolgozni, keress bátran.

Modern nőiesség#7 – Belső tartás – külső ragyogás

Belső tartás – külső ragyogás

Amikor nőkkel dolgozom együtt a női kiteljesedésükön, egyedi nőiesség felszínre hozatalán folyamatosan feljön az a kérdés, hogy kívülről vagy belülről „kell” építeni a nőiességet?

Ez a kérdés pontosan tükrözi, milyen könnyen kerülhetünk tévútra és mennyire feleslegesen bonyolítjuk túl mi nők a dolgokat. A nőiség egy létállapot. A nőiesség  illékony, rejtélyes és megfoghatatlan, külső és belső dimenziója egyaránt ÉS egyszerre fontos. HISZEN EGY ÉS UGYANAZ. Számomra nincs értelme a külső vagy a belső lényegesebb kérdésnek, mert külső ÉS belső van.

A test-lélek-szellem egysége megbonthatatlan, több úton is megközelítheted a saját női létezésedet.  Elindulhatsz belülről az önbecsülésed építésével. A női önbecsülés fejlesztése erőteljesen megmozgatja az önelfogadással kapcsolatos kihívásainkat, amiben már kikerülhetetlen a külső szépséged. Talán hamar megtapasztalod, hogy egyre nagyobb örömmel, tudatossággal és felelősségvállalással fordulsz a megjelenésed felé.

Elindulhatsz kívülről is, ha tudatosan, tisztelettel foglalkozol a külsőddel, észrevétlenül egy komoly önismereti kalandban csöppensz. Az elkötelezett öngondoskodás, a kedves önmagaddal való bánásmód pedig egy együttérző, bátorító belső párbeszédet szül. Mi más lenne ez, mint aprópénzre váltott önbecsülés?

Éppen ezért indulj amerre jól esik, amerre az ösztönöd diktálja, indulj el az úton nyílt szívvel kíváncsisággal…

Ha szeretnél velem dolgozni a női kiteljesedéseden, keress bátran!

Lépj ki a fényre!

Lépj ki a fényre – egy megerősítés, ami a misszióm lett

A félelem, a bizonytalanság, és a keserűség az árnyékban növekszik. Kilépni a fényre – mi is ez számomra? Lefejteni magamról a téves hiedelmeket, az illúziókat, a betokosodott korlátozó gondolatokat. Levenni az önfeladás „Legyen ahogy akarod” álarcát és az „Erős vagyok – mindent megoldok” – páncélját és belemerítkezni az önmagamba. Ott állni a levetett páncéllal, pőrén a napfényben – a sebezhetőségemben. Félelem helyett a szeretetet választani. Támadás helyett az elfogadást. A sebezhetőség nem ér véget velem és nem old meg mindent. Aki sebezhető az sebződhet. A páncélviselés kockázata mégis magasabb, hiszen az álarcainkkal a kapcsolódásról és az életről mondunk le.

A sebezhetőségem egy tér, ahol a kapcsolódunk, ahol a megértést és a megengedést teremtjük.

A kapcsolataink a fény.

Az élet a fény.

A szeretet a fény.

Lépj ki a fényre!