A tánc férfi és nő tökéletes összhangja, a férfi – női energiák folyamatos áramlása, véget nem érő jelek és kapcsolódások.
Párkapcsolatunkban többféle táncot lejthetünk. Lehet ölelés, de lehet ördögi kör. Mivel állandóan impulzusokat, kapcsolódásokat küldünk oda-vissza egymás felé, folyamatosan reagálunk a másikra. Gyakran megszokásból, és a megszokások szép lassan elvárásokká, aztán címkékké alakulnak. Jó példa erre a magát elhanyagoltnak érző fél először kedvesen, aztán egyre agresszívebben követeli a figyelmet távolságtartó partnerétől, aki a követelőzéstől egyre inkább távolságtartó, hidegebb viselkedést vesz fel.
Jó hír azonban, hogy ha változol, akkor a kapcsolatod is fog változni.
Segíthet, ha a kapcsolatunkra, ne egy pillanatfelvételként, hanem inkább videóként, történetként tekintünk, hiszen így láthatjuk meg annak értékeit, erőforrásait, az átélt tapasztalatokat, és így tudunk jövőbeli célokat kitűzni.
Hogyan fogjunk hozzá a változáshoz?
Felelősségvállalás: egy bátor szembenézés és annak tudomásulvétele, hogy amit gondolatainknak, döntéseinknek, tetteinknek, mulasztásainknak következménye van. Mi NEM felelősségvállalás: hárítás, másik hibáztatása, kibúvók keresése.
Önismeret: egy őszinte szembenézés, mi az ami működik, mi az, ami nem működik. Elengedhetetlen egy belső tisztázó párbeszéd, hogy mit és miért szeretnél a párkapcsolatot illetően. Látszólag egyszerű: hol vagyunk és hova szeretnénk eljutni, és a cél mellett egy erős döntést hozni.
A jelenlegi helyzet meghatározása életbevágóan fontos, hiszen gondolj csak bele, ha fogsz egy térképet, valahova el akarsz jutni és nem jól helyezed el magatokat, alaposan el lehet tévedni.
Cselekvés: Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha nem fejlődünk, akkor hanyatlunk, tehát ne maradjunk a perónon szöszmötölve, hanem szálljunk fel a vonatra.
Szokások kialakítása, avagy haladjunk lépésről lépésre, erről itt írtam. A célok lépésekre bontását a párkapcsolati bakancslistában alakítjuk ki.
Kérj segítséget, ha úgy érzed, nem megy egyedül.
Mit tanulhatunk a táncból:
határozottság: ne tébláboljunk,
vezetés-követés: mi ezt tangón úgy tanultuk a férfi megkéri a nőt fáradjon oda, a nő pedig ha akar odalép, miközben a férfi támogatja,
folyamatos figyelem és tudatos JELENLÉT minden érzékszervünkkel,
szemkontaktus, azaz állandó kapcsolódás fenntartásta
ha hibázunk, korrigáljuk és nem elrohanunk a táncparkettről,
gyakorlás, gyakorlás azaz cselekvés!
A változás folyamat, ami hatalmas kitartást és folyamatos önművelést igényel, ez egy belső utazás.
Nagyon jó, ha felismered, új szelek fújnak, megújulnál Te magad és a párkapcsolatod is. A nagy elhatározásokat, kezdeti fellelkesülést aztán a hétköznapok taposómalmai aprítják ezer kis homokszemcsébe, hogy aztán csak bosszantó kis porszemként vágják a képünkbe: megint nem sikerült…
Amit én figyelmedbe ajánlok, az nem más, mint a SZOKÁSOK.
Elsőre talán apró, unalmas automatizmusnak tűnnek, de nézzük meg őket alaposabban.
A mindennapjaink szokások láncolata és ez a sok egymásra épülő szokás teszi ki az életedet, így ha változtatni szeretnél az életeden, változtass a szokásaidon. Nem nehéz belátni, hogy így van ez a párkapcsolatunkban is, hiszen egyéni és páros szokásaink között is bőven találunk építő, szívet melenget (pl. szerelmes üzenetek küldözgetése), de lehetnek romboló, családi békét aláaknázó szokások is (menetrendszerű zsörtölődés, függőségek stb.).
A szokások eredetileg apró döntések voltak, amelyeket mindennap megtettünk, míg a folyamatos ismétlődés által a tudatos cselekvés tudattalan készséggé alakultak át. Pontosan attól, hogy egy idő után már nem hozunk egy külön döntést, hanem gondolkodás nélkül cselekszünk, a szokás beivódik a mindennapjainkban, ettől szinte állandónak, megváltoztathatatlannak tűnnek. Sokszor szinte a rabjává válunk régi beidegződéseknek, sőt hajlamosak vagyunk, hogy bizonyos szokásainkkal írjuk le a jellemünket (és másokét is): „tudod, én mindig elkések, Feri folyton káromkodik vezetés közben, Jucihoz nem lehet szólni a reggeli kávé előtt..stb.”
Pedig a szokásaink megváltoztathatóak, kellő odafigyeléssel át tudjuk írni, el tudjuk hagyni őket, illetve új szokásokat tudunk felvenni. „Semmi sem lehetetlen, ha az ember megfelelő szokásokat alakít ki.” (Charles Duhigg)
Első körben mérjük fel, vizsgáljuk fel a szokásainkat, ehhez a legjobb taktika, ha végignézzük és felírjuk tevékenységeinket a nap folyamán: mikor és mit csinálunk, kb. mennyi ideig tart, milyen helyhez kötődik, kivel csináljuk. Ezt a tényszerű felmérést követi egy mélyebb jellegű feltérképezést: miért csinálom azt az adott szokást? mi a célja? mi a mögöttes indoka? szolgál-e téged vagy pozitív energiával tölt-e fel? hogyan érzed magad közben/utána? egészséges-e? feltétlenül szükséges-e? kinek az érdekében teszed? milyen hatással van ez a párkapcsolatomra? konfliktusforrás-e?
Itt kúszik be a képbe az önbecsülés kérdése, az, hogy figyelek magamra, tisztelem és értékelem a testi, szellemi, lelki egészségemet, és ehhez kapcsolódó konkrét, mérhető célokat állítok fel. (pl. hetente egyszer két óra háborítatlan időt szeretnék tölteni a párommal, vagy hetente kétszer 1 órára elmegyek futni stb.) Ha jobb, minőségibb életet szeretnél élni, olyan szokásokkal bástyázd körbe a céljaidat, amelyek ezt szolgálják, illetve érdemes azokat a szokásokat elhagyni, vagy első körben minimalizálni, amelyek ezeket gátolják.
A szokások tartós, hosszú távú kialakítása olykor villámcsapásszerű sikerrel, amolyan „hopp már bele is simult a napjaimba”, de gyakran inkább nyögvenyelős, botlásokkal „nem megy ez nekem, inkább feladom” felkiáltásokkal fűszerezett hosszútávfutáshoz hasonlítható.
Néhány szempont, hogyan ültethetőek át a nagy elhatározások a gyakorlatba:
önismeret: tudd, hogy miért, milyen célból akarod csinálni, tisztázd, hogy magadért, illetve a párkapcsolatodért, családodért akarj egy szokást meghonosítani. Fontos, hogy egy belülről jövő késztetés legyen. Bármilyen csábító és bármilyen nehéz megkerülni a közösségi médiát, Te ne másolj másokat, ne egy kívülről jövő nyomásnak engedelmeskedj /pl. ne azért akarj a mindennapjaidba rendszeres meditációt csempészni, mert az trendi, felkapott, folyton szembejön, hanem mert téged érdekel, vagy csökkenteni akarod a stresszt, barátkozni szeretnél a belső hangoddal stb./
motiváció keresése: kíváncsiság, kihívás, az életed feletti kontroll érzése, együttműködés, elismerés utáni vágy motivál-e az új szokás kialakításában?
ha el akarsz hagyni egy szokást (pl. nem akarsz folyamatosan nassolni) hasznos végiggondolni, hogy önmérséklő vagy önmegtartóztató típus vagy, vagyis, melyik könnyebb számodra ha előtted van egy tábla csoki – egy kockát eszel és netovább (önmérséklő) vagy egy morzsát sem (önmegtartóztató). Ha sikerült beazonosítani melyik típusban tartozol, az segíthet meghatározni, hogy számodra érdemes teljesen kiiktatni egy szokást (pl. vasárnap nem internetezem) vagy minimalizálni (pl. vasárnap csak délután 15 percet internetezem)
haladj kis lépésekkel, főleg, ha régóta halogatott változásról van szó, vagy ha kétségek gyötörnek a megvalósíthatóságot illetően (ha eddig nem sikerült kettesben időt töltenetek hétköznap esténként, akkor nem annyira reális célkitűzés, hogy mindennap 3 órát beszélgessetek, kétnaponta vacsorázni menjetek)
FEGYELMEZETTSÉG: (tudom, szörnyen hangzik) szóval a motiváció megadja a kezdőlökést, de ha végső soron stabilizálni, élővé akarsz tenni egy szokást, az önfegyelem lesz a legjobb barátod. Az önfegyelem és az önbecsülés ugyanis egy tőről fakad. Ha szereted és tiszteled magad, akkor tudod, hogy azt a szokás miért akarod gyakorolni és milyen változást vársz tőle az életedben, akkor könnyebb naponta a jobb élet, a fejlődés mellett döntést hozni és CSELEKEDNI. Nap-nap után. (első körben 30 napig, aztán ameddig szeretnéd) Ne feledd: „Azzá válunk, amit rendszeresen megteszünk.” (Sean Covey)
ágyazz meg az új szokásnak: készítsd elő a szokást, nézd meg hova, hánykor akarod beilleszteni a napirendedbe, (írd be a naptárba), mennyi időt vesz igénybe, kell-e hozzá valamilyen eszköz, tárgy, kell-e segítséget kérni hozzá, stb.
szokások utánkövetése: ha sikerült meghonosítani, bizonyos időközönként nézz rá, hogyan működik, hogyan érzed magad tőle, beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket?
ünnepeld magad: légy büszke magadra, hogy megtettél egy lépést a fejlődés irányába.
Sok sikert kívánok a fejlődésedhez. Ha bármi kérdésed van, keress bátran
