Párkapcsolati buktatók – Maximalizmus – magasra tett léc a párkapcsolatban

A maximalizmus hatalmas ellenséged, és a legalattomosabb vonása, hogy valahol a szíved mélyen, azt gondolod, hogy a barátod, micsoda motiváló erő. Olyan állásinterjús „Mi a legrosszabb tulajdonságod” típusú dolog, hogy hát igen, én vagyok a tökéletes jelentkező, mert hát az egyetlen hibám, hogy tökéletes akarok lenni…

Ezért aztán valójában egy tökéletes kifogás, amikor túlhajtjuk, túldolgozzuk, túlagonizáljuk magunkat, kicsit hetykén, kicsit büszkén mondjuk, hogy nincs mit tenni, én már csak ilyen kis maximalista vagyok.

A maximalizmus kérlelhetetlen, nem kenyere sem ez elfogadás, sem az odaadás, nem kér a szeretetből, csak a teljesítményt értékeli. Vérzik a szívem, amikor hallom, milyen könyörtelenül bánnak az emberek saját magukkal a 100%-os teljesítmény oltárán, lekicsinylik az erőfeszítéseiket, gondolataikat, energiájukat, mert nem érték el azt a képzeletbeli iszonyú magasra tett lécet.

A maximalizmus könyörtelen nemcsak magaddal szemben, hanem a kapcsolataidban is. Mert a maximalizmus az, ami alapnak vesz minden szeretetet, energiát, amit a másik a kapcsolatba fektet, a hálát hírből sem ismeri, és kíméletlenül lecsap minden apró hibára. Szóval nem igazán segíti elő sem a feltétel nélküli szeretetet, sem a bizalmat.

A maximalizmus nem tiszteli az embert, nem kér, hanem követel , és csak megvetően horkant az „elég jó”-ra.

Szóval szerintem egyáltalán nem a barátod.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük